Az élet értékeléséhez sokszor fordulunk a halálhoz - az elmúlás témája, legyen bármilyen szemszögből megközelítve, mindig tartogat olyan, talán a néző számára is rejtett, tudatalatti érzéseket kiváltó egységeket, amiktől legszívesebben távol tartaná magát, de tudja, hogy ez is az élet része. A 2011-es osztrák Lélegzés járt már magyar filmfesztiválon, ám most volt alkalmunk megtekinteni először. Nyers, naturalista, a halált a lehető legközelebbről vizsgáló, többször zavarba ejtő. A témára érzékeny nézőknek nem ajánlott.
Egy film mindig másképpen viselkedik, ha nem készül rá a néző: nem olvas utána, nem néz előzetes, még sorolhatnánk. Mi is így tettünk, meg is lett az eredménye - többet kaptunk annál, amit vártunk, de egy kicsit más értelemben, mint ahogy elsőre gondolnátok. Az elmúlás témájáról sokszor, sokféleképpen számoltak már be, de a lehangoló, mély nyomot hagyó hangulati elemek a Lélegzés kapcsán hatványozottan érvényesek, itt tényleg minden jelenet váratlanul ér, húsba vág.
Főszereplőnk a 19 éves Roman Kogler, mindennapjait a fiatalkorúak börtönében tölti, ahol a napi rutinnak megfelelően éli életét. Az egyszemélyes cellájában tér nyugovóra, reggel ott ébred - örökös körforgás ez, de néha kap eltávozási lehetőséget, ekkor pedig él azzal a lehetőséggel, hogy munkát keressen magának. A büntetése felét egyébként már letöltötte, így próbaidőre eltávozhat - azonban a tárgyalásig jó lenne valamilyen elfoglaltságot találnia. Esélyei nem túl rózsásak, nincs családja, viselkedése pedig nem könnyíti meg a társadalomba történő könnyed beilleszkedést. Rengetegszer próbálkozik a munkakeresés terén, de kevés sikerrel - Roman végül talál magának egy állást, a munkahelye pedig a bécsi városi hullaháznál lesz - de még csak próbaidővel veszik fel. A sors kegyetlen és fura iróniája, hogy a hullákkal foglalkozó szakma lehet csak képes arra, hogy visszautat leljen az életbe.
A történetet elolvasva is kiderül, hogy szinte "halálból a halálba" érzésekkel operál a Lélegzés, a fiatal Roman sorsa a legkeményebb embert is megviselné. Persze nem ok nélkül van fiatalkorúak börtönében, az okot nem írnám le, ez kiderül a film során - persze lesz fontossága a történet további alakulásában. A mindennapi rutin nem emészti fel szereplőnket, tudja, hogy miért van ott, azt is hogy mit kell tennie - antiszociális, de keres magának munkát, sokadszorra sikerül megtalálnia azt a munkát, ami talán kirángatja a folyamatosságból - ez pedig a bécsi városi hullaháznál lesz. Főhősünk kap egy kisebb, állandó csoportot, ahol már nagy veteránok dolgoznak, Romant pedig be is vezetik a munka legmélyébe - legyen fiatal, vagy idős, beteg vagy éppen egészséges, a halál mindenkit elér egyszer - itt pedig szemből megyünk neki a látottaknak. Betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan zajlik az elhalálozás pillanatától az elbúcsúztatással bezárólag a hullaháznál, legyen szó öltöztetésről, balesetről, vagy éppen bármi másról - mindezt pedig egyenesen kapjuk az arcunkba, nyersen, naturálisan - nem is csoda, hogy páran nem bírták, így ki is mentek a teremből.
A fiatal fiú története megrázóan őszinte, tökéletesen elképzelhető, mondhatni már-már szinte dokumentumfilm. Az útkeresés lassú, hosszú, talán soha véget nem érő körforgásából Roman talál kiutat, de ami számára a kitörést jelentheti, az pont azért lehetséges, mert más éppen akkor búcsúzik a földi világtól. Elég erős alkotás, ami ugyan lehetett volna másabb, kerekebb, de ennél lüktetőbb is. A film egyértelműen a néző gyengeségeit használja ki, ezért is látható megannyi olyan jelenet, amiben főhősünk sem bírja az iramot - próbál azonosulni a filmet megtekintővel, de ez nem mindig sikerül - túl nagy a távolság, ezért is jellemezném inkább dokumentarista jellemzőkkel. A végeredményt apróbb, de azért ilyen síkú moziban erősen ható elemek még lerontják - lásd a családi kapcsolatok vonalvezetését, vagy Roman kibontakoztatásra váró, lappangó stílusjegyeit -, de azért így is kellően erős. Persze nem mindenkinek ajánlott - viszont a halál is az élet része, ez vitathatatlan. Nyomasztó, az emberi tekintetet olykor leszögező, néha lebilincselő, máskor kellemetlen. Kellett egy ilyen film is, van létjogosultsága.
65%
