Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

A homár - The Lobster (2015)

12. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, versenyfilm

2015. szeptember 14. - kettoharminc

Az alternatív világok számos érdekességet rejtenek magukban. Egyes filmek alig rugaszkodnak el a valóságtól, mások pedig egy teljesen más, szinte elképzelni is nehéz terepet hoznak létre, ahol tényleg bármi megtörténhet. Ezekben a filmekben legyen akár új vagy régi, megoldásra váró problémákat vázolhatnak fel, saját olvasatuk szerint pedig vagy válaszolnak ezekre, vagy pedig le sem reagálják azokat, csak elképzelnek bizonyos szituációkat - kimenetelük tehát ezer meg egy lehetőséget kínál. A homár mindenből szed egy kicsikét, humoros, de ugyanakkor elég abszurd is - Yorgos Lathimos filmje megosztó lett, az biztos - de az is, hogy megkapta a zsűri különdíját Cannes-ban.

Történetünk nem is az annyira távoli jövőben játszódik - de már az első pillanattól érezni lehet a levegőben, hogy valami nincs rendjén. Pontosabban minden a helyén van, de egy olyan alternatív világban járunk, ahol másképpen működnek a dolgok: a Város törvényeinek megfelelően a szingliket elfogják, majd a Hotelbe szállítják őket. Így jár David is, aki több mint 11 évnyi kapcsolatban töltött év után egyedül marad, így nincs más hátra neki sem, a Hotel tárt karokkal várja őt. Magával viszi kutyáját, aki tulajdonképpen a saját testvére, csak ő megbukott a párkeresés során - igen, ez így fura, de itt a magyarázat: aki a Hotel falain belül nem talál magának 45 nap alatt párt, azt szabadon engedik az Erdőben, méghozzá egy szabadon választott állat képében. A férfi nem bírja a nyomást, elmenekül a Hotelből, be az Erdőbe, ahol a magányosok élnek és szeretnek - bármennyire is törvénytelen ez a húzás.

l1.jpg

Az előbbieket elolvasva rögtön kiderül, hogy itt nem lesz egyszerű a leosztás. Alig szól zene, de amikor igen, akkor oka van - a film berendezkedése pedig igyekszik olyan távolságba helyezni a megjelenített világot, hogy az a néző számára kellően idegen legyen - ami kapaszkodóként számunkra megmarad, az nem más, mint az emberi érzelem. Ez pedig veszélyhelyzetben néha nem túl őszinte is tud lenni - inkább fogalmazzunk úgy, hogy a túlélésért bármit megtenne az ember. Egyben biztosak lehetünk: néha olyan érzésünk van, mintha az, amit látunk, puszta álom lenne - szürreális dolgok történnek, pedig csak akció-reakció az egész, egy férfi középpontba állításával. A világ idegen, nem tudja a néző, de egy idő után nem is akarja megszokni - ez pedig így van rendjén, csak így működhet a dolog: a Hotel célja az, hogy azok, akik nem tudnak párt találni, azokat kitagadják a társadalomból - úgy, hogy állat képében azért még tudjanak maguknak kapcsolatot kreálni. Továbbá az is fontos, hogy közvetítsék az üzenetet: párban élni jobb, minden szempontból. Ezt demonstrálják is erőteljesen, különféle szabályokkal tarkítják a lakók hétköznapjait - akiknek pedig már szorít az idő, azok kényszeres kapcsolatokat is kialakíthatnak, amiben megvan a veszély - mások önként vetnek véget életüknek, vagy csak próbálnak. Ezer szállal kapaszkodik a valósághoz, mégis két kézzel taszítja azt - ám David mégis megpróbál egy kapcsolatot odabenn. Sikerül? Meglátjuk!

l2.jpg

A megérkezés után hátrakötik az ember kezét, hogy megtapasztalják, párban jobb az élet - de azért van egy kiskapu - a közeli Erdőben hajtóvadászatot rendeznek, ahol levadászhatják egymást, így megnövelve a Hotelben még eltölthető napjaik számát. Idegen, ijesztő, túl távolinak tűnő, de a sötét tónusa ellenére is rendkívül szórakoztató az összkép. A film a második felére elfárad, megnyúlik a játékidő - legalábbis a néző ezt érezheti. A főszereplőnk, akit tökéletesen játszik Colin Farrell, igyekszik a maga visszafogott, de határozott jellemével küzdeni a szabályok ellen, persze mindig szem előtt tartva a veszélyforrásokat - csak akkor lehet happy end, ha az ember végül önmaga lehet, itt pedig piszok nehéz. Az egész film nem szól másról, mint az egyedülálló emberről, aki a rendszerben kap helyet - de nem biztos megtalálja magának a megfelelőt. A narrátor megerősíti a történetet, sokszor ugyanazt mondja vissza, amit mi is látunk - egy embert, aki reagál a modern világ hatásaira, nyomására. Mindent megkapsz ettől a filmtől, amit csak akarsz - kérdés, hogy elég nyitott vagy-e hozzá. Ha nem, nincs baj - pont ezért értékes A homár, mindenki találhat benne valamit, amin a megtekintés közben talán nem, de később biztosan elgondolkozik.

70%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr27787152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása