Sylvester Stallone válogatottja immár harmadik alkalommal ragadott fegyvert, s mindent, ami egy akciófilmhez kell. Összeverbuválta a legnagyobb nevű barátokat, hogy szórakozzanak egy jót, s ha már így tesznek, akkor ebből készítsenek is egy filmet. A feláldozhatók óriási kasszasiker volt, a bevétel megháromszorozta a kiadási költségeket, s a Stallone által írt és rendezett mű szépen összegyűjtötte volt vagy jelenlegi kedvenceinket, 5 évvel ezelőtt. A következő résznél Sly már úgy gondolta, hogy nem igazán szeretne mindent ő végezni - így már csak a forgatókönyvnél működött közre a szereplés mellett. Ez a rész picit drágább volt, de ismét megtriplázta az elkészülés 100 milliós büdzséjét, szóval megint pozitív lett a mérleg.
Mi következik ilyenkor általában? Persze, hogy egy harmadik rész. De mivel kellene feldobni? Mi lehetne a változás? Sylvester a harmadik felvonásban már a háttérbe vonult, az írást és rendezést átadta, ám ötleteit mind felhasználták. Sajnos és nem sajnos. Két óriási probléma merült fel a sorozat eddig utolsó része kapcsán: az egyik az volt, hogy sajnos idő előtt kiszivárgott, felkerült az internetre, szinte tökéletes minőségben a film, így otthon óriásit bukott, míg a másik az volt, hogy valami eszement ötletnek köszönhetően fiatalokat vontak be a projektbe. Nem kellett volna. Legalábbis így.
Barney Ross és bandája visszatér - még több kalanddal, mint eddig. A feláldozhatók 3 rögtön egy frappáns szöktetéssel kezdődik, amellyel Wesley Snipes börtönbüntetését vitték vászonra, s kellemest a hasznossal, így máris bővült egy taggal a szupercsapat. Egyik bevetésükön azonban egy halottnak hitt katonával találkoznak, aki minden eddigi ellenségüknél erősebb és keményebb - ugyanis mindenkit tökéletesen ismer a bandából. Barney egykori társa, a feláldozhatók egyik alapítója bukkan fel, de már más szerepkörben - Conrad tömeggyilkossá vált, fegyverrel lát el háborús vezetőket szerte a világon. Végleg le akar számolni egykori bandájával, akit pedig őt szeretnék likvidálni: Barney fiatal zsoldosokkal igyekszik frissíteni a csapatot, hogy tarthassák a lépést, Conrad pedig áll elébe - megkezdődik a legszemélyesebb harc a Feláldozhatók történelmében.
Hogy van-e igény az egykori akcióhősök mozifilmekre történő összegereblyézésére - arra a válasz bizony az, hogy van. Méghozzá azért, mert több kor szülöttét képes összefogni egy jó célért, hogy a vásznon olyan figurákat lásson, akik mindannyian képviseltek/képviselnek valamit, s ezt mindenki a saját ízlésének megfelelően vissza is láthatja. Ezért jó dolognak tartom a Feláldozhatók féle válogatott összeállítását, ugyanis egy helyen bohóckodhatnak a legnagyobb nevek, s közben még talán mi is kaphatunk pár kóbor percet, amolyan szórakozás-féle gyanánt. Összegyűlnek, különböző fegyvernemeket, harci helyzeteket láthatunk, s minden komoly végkifejlet elvárása nélkül nézhetünk meg egy akciófilmet, ugyanis kétlem, hogy ezek elé bárki is úgy ülne le, hogy véresen komoly, valósághű párbajokat szeretne visszalátni. Aki pedig mégis így áll hozzá, annak sem kell feltétlenül csalódnia.
Egy sorozat harmadik részében, legyen az bármelyik cím sokadik fejezete, már bizony újításokat kell eszközölni - vagy úgy kell újracsomagolni a meglévő ötleteket, hogy azok üssenek, utóbbira azért elég kevés a jó példa. Az első két rész roppant szellemes és akciódús volt, egymás hátsó fertályának rugdosása kivételesen élvezetesre sikeredett. Viszont ebben a részben, egyrészt a nosztalgikus monológok és párbeszédek, másrészt a fiatalok bevonása sajnos nem sikerül túl acélosra. Előbbi szinte megalapozta az utóbbi bekövetkezését, amelyet már utólag Sylvester Stallone is úgy látott, hogy bizony hiba volt. Nagy, hiszen pont azt a varázsát veszítette el a Feláldozhatók széria, amiért egyáltalán a nézők megtekintik: az öregek miatt. A forgatókönyv azon része szinte értékelhetetlen, ahol az idősebbek parkolópályára kerülnek, s a tech-guru, mozgékony és modern katonák bemutatását láthatjuk - ötlettelen, kapkodó, olyan érzése van az embernek, mintha egy piacon nézelődne az áruk között, de hogy miért, azt bizony senki nem tudja, semmi szükség nincs rá - sőt! Egyáltalán nem ad a filmélményhez az, ha a film közepére beillesztenek egy mikro-filmet, amely életképtelen.
Szerencsére itt lesz és van nekünk Antonio Banderas, aki totálisan szabad kezet kapott, poénok ezreit zúdította rá a társaságra. Karaktere, problémái és történeti háttere izgalmas, sokrétű és mindig képes váratlant húzni - ez a piszok szerencséje ennek a Feláldozhatók résznek. Miután a fiatalok senkit nem érdekelnek, jó látni, hogy bizony a vérszegény Wesley Snipes mellé azért sikerült egy erős, motivált szereplőt találni. Érzelmek nem igazán vannak, háttértörténetek csak egy csipetnyit - az akció ennek ellenére rettenetesen jó. Úgy szól minden, ahogy kell, úgy néz ki minden, ahogy egy igazi, vérbeli akciófilmnek ki kell néznie. A testvériség, barátság, béke megjelenése erős, érezni a kapcsot a karakterek között - kár, hogy a tettek mezején elvész az egység.
A film nem veszi magát túl komolyan, ezért szeretjük, ez a legerősebb húzása - vannak persze poénos részek, de vagy drámai pillanatokban, vagy éppen egy veszélyes szituációban, annak megkönnyítése érdekében történik. Minden, ami ezeken felül van az bizony Antonio Banderas karakterétől származik. Az újak használhatatlan karakterek, a régiek pedig kiesnek a ritmusból a fiatalok miatti töréssel - de roppant gyorsan vissza is ülnek arra a bizonyos lóra, amikor elérkezik az idő. A végére hagytam Mel Gibsont - rettenetesen jó főellent' játszik, élvezet nézni a játékát, mosolyában néhol a Joker-féle elmeháborodott stílus köszönt vissza. Méltó ellenfél, egy kevésbé erős gárdának - a sorozat ezzel a résszel azonban nem tett pontot a Feláldozhatók végére, ugyanis jön majd még egy, Sylvester Stallone pedig nagyon is jól érezte, hogy az erőszakmentes, fiatalított ötlet megvalósítása besült, hiszen ő maga nyilatkozott így:
,,Azt hiszem, szörnyű tévedés volt, hogy minden résznél arra törekedtünk, hogy minél szélesebb közönséget elérjünk, és ezzel lecsökkentsük az erőszakot, amit a közönség várt. Biztos vagyok benne, hogy ez még egyszer nem fog előfordulni."
Nem mondanám unalmasnak, hiszen logikusan épít, egészen addig, amíg a fiatal csapat meg nem jelenik, akikhez nem lehet sem érzelmileg, sem más módon kapcsolódási pontot találni, s egy idő után maga a film hagyja őket a háttérben - de még ezzel a lehetőséggel sem tudnak élni. A hangok és akciójelenetek együtt fontosak, itt viszont egy rossz szavunk nem lehet, az utolsó összecsapást öröm volt nézni, sok-sok percen átívelő hadakozást láthattunk, pörgősen, változatosan.
A CGI picit gyenge lett, de nem ezért nézzük: azért vagyunk kíváncsiak a Feláldozhatók szériára, hogy lássuk a kedvenc akcióhőseinket harcolni. Amikor így tesznek, akkor piszok jól működik az egész - amikor nem, akkor bizony a néző elszomorodik, s itt erre volt példa dögivel.
60%
