Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Vadon - Wild (2014)

2015. november 16. - kettoharminc

Az élet néha teljesen kiszámíthatatlan. Problémák jönnek, majd mennek - embere válogatja, hogy hogyan dolgozza fel az őt ért támadásokat, sebeket, helyzeteket. Egyben viszont biztosak lehetünk: valahonnan és valamikor elindulunk, aztán egyszer megérkezünk - mindkettő mikéntje kérdéses, talán nem is állapítható meg igazán, de az ember érzi, hogy megy, legalábbis tudja, hogy mozdulnia kell(ene). A minket ért érzelmi hatások, legyen az akár egészen apró, vagy akár végzetesnek tűnő veszteség is, formálnak - akaratunkon kívül, s a tisztánlátáshoz szükségünk van a gondolataink rendezéséhez, ki kell fújni a fáradt gőzt. Emberi sorsok ezreivel találkozunk, filmünk esetében Cheryl áll a középpontban. Élete összeomlóban van, úgy érzi, hogy mindent elveszített - ami tulajdonképpen így is van. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve útnak indul - célja, hogy lesétáljon ~1500 km-t, s a gyaloglás során át akarja értékelni mindazt, ami ő.

Merre halad, mi maradt meg belőle és az életéből, valamint arra is választ keres, hogy az élet kiszámíthatatlansága pillanatnyi-e, s sorsa milyen jövőt tartogat számára. A Vadon egy fiatal lány életéről szól, akit Reese Witherspoon alakít - nem meglepő, hogy ő kapta e szerepet, hiszen jól válogat a felkérések közül, de mégis azt lehet mondani, hogy bizony ő is állandóan keresi önmagát, akárcsak Cheryl Strayed tette anno - ez egy életrajzi alkotás, valóban megtörtént eset: címszereplőnk édesanyja elhunyt, ő maga droghoz nyúlt, fűvel-fával lefeküdt és az is elhagyta, aki vigyázhatott volna rá - ezek után van kiút? Van, mindig van. Mindenkinek más.

vadon2.jpg

A bevezetőben már ecsetelgettem, hogy miről is szól a Vadon, de most nézzük meg kicsit konkrétabban - Cheryl Strayed nagyon fiatal, ám úgy érzi, hogy az élete teljesen szétcsúszott, mindene odavan. A megtörtént események alapján elkészített Vadon képkockái során betekintést nyerhetünk az emberi lélek és önkeresés legmélyére - Cheryl elveszítette mindennél jobban szeretett édesanyját, sanyarú és kilátástalan körülmények között élt, ennek következtében drogokhoz is nyúlt. Ha ez nem lenne elég, lefeküdt mindenkivel, aki csak szembe jött vele az utcán, s bár volt egy férfi az életében, őt is ellökte magától - a rengeteg rossz hatás betetőzött, s eldöntötte, hogy talpra kell állnia. A megoldást egy hosszú és embert próbáló túrában/vándorlásban látta, ezért elindult, hogy szembesüljön mindennel, ami ő maga: vissza akarja kapni régi énjét, azt a nőt, akire édesanyja is büszke lehetne. A kaland során sok emberrel találkozott, akadtak kilátástalannak tűnő helyzetek is, de nem árulok el nagy titkot, hogy végül sikerült ez a kihívás. S mit ért el vele? Szembe mert nézni azzal, ami éveken át szorongatta.

A film első jelenetében máris felszisszentem, érzékeny lelkű nézők szorítsák össze fogaikat. Titkon reméltem, hogy ez csak egy erős kezdés, s bizony az is volt: mély lélektúra, egy végletekig kitartó nő kálváriája rögtön a közepébe csapva tudatja velünk, hogy itt bizony nem lesz minden sétagalopp. Cheryl egy törékeny, ifjú hölgy, aki egy akkora hátizsákkal vág útnak, hogy azt a kezdetekben alig bírja egyáltalán felvenni - itt elindul a sztori, a kiindulópont állapotát talán úgy lehetne a legjobban meghatározni, hogy az ember elhatározza, amit most átél, az nem mehet tovább. Ehhez kell egy lökés, egy belső inger - amely az édesanya képében jelenik meg: a visszaemlékezésekkel tűzdelt film során pont az ilyen flashbackek segítségével nyerünk bepillantást Cheryl korábbi életébe, abba, hogy hogyan alakult azzá, ami - mit képviselt számára az édesanyja, hogyan vált függővé és miért hált mindenkivel, aki csak élt és mozgott. Az egy dolog, hogy egy számunkra abszolút idegen ember életét követhetjük végig - ilyen szinte minden életrajzi alkotásban előfordul, de a Vadon erőssége, hogy teljesen elérhető távolságban lévő személy a középpont, akik akár mi magunk is lehetnénk. Gond viszont van: túlságosan személyes, nem enged közel magához, ha a főszereplőt vesszük alapul.

vadon3.jpg

Ez egyszerre baj és áldás is. Baj, hiszen pusztán nézzük, talán nem tévedek azzal sem nagyot, ha úgy fogalmazok, hogy "kukkoljuk" a főszereplőt - nem igazán lehet azonosulni vele, néhány jelenetben pedig egyszerűen nem is érdekes, nem harcol a néző figyelméért. Óriási lehetőség volt benne, ám baromi nagy a rizikófaktor, lehetséges, hogy már elveszíti a Vadon a nézőit már az első percek után. Áldás viszont azért, mert a főszereplő átélt pillanataiba belekapaszkodva, arra saját valónkat felhúzva talán mégis elgondolkodhatunk az élet különböző sarkpontjain - de nem a filmen, az csak kapaszkodó. Ha pedig az ember elkezd gondolkodni, hogy ő maga miket is élt át, mit kellene tennie, akkor talán oda sem figyel pár percig. A legerősebb részek a visszatekintések - olyan zenéket és mozzanatokat választottak be ezen a jelenetekbe, hogy tényleg kétszer is meggondolja az ember, hogy elővegye azt a bizonyos papírzsebkendőt. Tudatosan felépített, a végén sem leeresztő minőség, de ez csak itt lelhető fel, Cheryl vándorlása pedig konkrétan elrontja picit ezt az egész bensőséges viszonyt, amelyet kialakíthatott volna a film.

Cheryl édesanyja varázslatos, Laura Dern zseniálisan játszik, imádnivaló anyukát alakít, aki rajong gyermekeiért. Mindig erős, kitartó, a rossz helyzetük ellenére, még a legutolsó pillanatokban is dalolászó szülő, akinek elveszítése alapjaiban rengeti meg mindazt, ami Cherylt mozgatta. S, ha már ő - akkor Reese Witherspoon: törékeny, fiatal nő, aki képes volt levetkőzni erre a közel két órára színésznői mivoltát - egy pillanatig nem érezni, hogy szerepet játszana, tökéletesen azonosulni tudott a történettel, ám mégsem okozott számomra a kellemesnél jobb pillanatokat. Túlságosan érezhető volt a rendezés, ezáltal az elkövetkező pillanatokról nem is gondolkodtam, nem akartam előrébb látni, hiszen biztos voltam benne, hogy meglepetés nem fog érni, egyszerűen nem volt benne annyi szív. Furán éreztem magam az erős nyitó után, mert a visszaemlékezések mellett a narrált elemek tetszettek jobban - szóval minden, csak maga a vándorlás nem rántott be. A visszhangos pillanatok erősek, emberfelettiek voltak, éreztem a lélek jelenlétét - de ez nem vetült ki a fizikai valóra. Olykor túl nagy az ugrás, néha napokat is kihagy - s ez nem mindig fér össze azzal, amit látunk. Szélsőségek vannak, érzelmek jönnek-mennek, amikor kell, akkor a szereplők belehúznak, egyébként pedig marad a takarékláng.

vadon1.jpg

A tájak viszont zseniálisak, gyönyörűen fényképezett film a Vadon, akik bírják a természetjárást, vagy pusztán idegen tájakat szeretnének látni, azok mind a tíz ujjukat megnyalják. Reese Witherspoon tényleg nagyon jó, minden érzelem kiül az arcára - báj, félelem, öröm, szenvedés, nagyszerű választás volt. A vándorlás viszont túl személyes, nem enged közel magához - azonosulni nem igazán lehet, de különböző gondolatokat megmozgat a néző agyában is, ha másra nem, hát erre jó ez a két óra. A forgatókönyv viszont nem kedvez színésznőnk számára, ugyanis Reese Witherspoon korábbi munkásságára olykor kikacsint - de maradjon titok, hogy miért. Egyben viszont biztos vagyok: a valódi Cheryl valószínű, hogy nagyobb egyéniség volt, mint az itt pont a film üzenete miatt lekicsinyített reese-i megformálás. Karaktervezérlés nincs, a vándorlás maga próbálja elvégezni a változást emberünk lelkében, testében - a forgatókönyv tehát erős közepes, plusz nagyon kikandikált az a vélhetően téves feltételezés, hogy a női túrázók prédának számítanak minden élő és mozgó létezőnek. Csodálatos viszont abból a szempontból, hogy érezteti: minden nő erős, kitartó és a végletekig képesek elmenni, hogy elérjék céljukat.

Egy egyedi és varázslatos életszakasz megvalósulásának bakija a Vadon. Mindent összevetve erre jutottam, ugyanis kellemetlen és nem eredetinek hangzó adaptációja egy személyes utazás leírásának. Viszont története diadalmas, inspiráló lehet nők és férfiak számára egyaránt - ha nem is konkrétan a filmben feltűnő esetek és események miatt, de biztosan sokan érezték már azt, hogy "én is jártam már ezen az úton". Karakterét elhagyó túrázás, vándorlás - bár többször visszanyúl a flashbackek által a jól kitaposott ösvényre, mégis túl sokszor játszik ugyanazokkal a kártyalapokkal, ezáltal elvész azok ereje egy idő után, még annak fényében is, hogy a minőség maga nem csökken. Pusztán arról van szó, hogy, amit látunk az nem szerethető. Egyetlen helyen gondolkodik a film - s az a hátizsákból a felesleges cuccokat kipakolós rész. Azt sem magának köszönheti karakterünk, ergo arra juthatunk: ennek a filmnek nem így és nem most kellett volna elkészülnie, de jó, hogy van - elgondolkodtat.

70%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr188077848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása