Peter Strickland nem sok filmet rendezett, de már ennyi cím alapján is elmondható: sajátos és rendkívül egyedi látásmóddal rendelkezik. Ez persze nem jelenti azt, hogy jó is az, amit csinál - de legalább stílusa erőteljesen kirajzolódni látszik. Jelenlegi filmjét hazánkban forgatták, a stábból is rengetegen magyar ajkúak, ezért különös figyelemmel voltam a The Duke of Burgundy felé. Magyar címet nem kapott, de így is elég beszédes - klasszikus filmeket idéz, egyfajta irányvonalat ad az alkotás megítélésének, gondolhatnánk. De nincs itt herceg, nincs akció, tulajdonképpen semmi sincs. Akkor mégis, hogy a fenébe lehet ebből film, hovatovább, jó film?
Úgy, hogy Strickland, amit akar, azt bizony kőkeményen láttatja a filmvásznon, s teszi mindezt úgy, hogy zsigeri szintre áskálódik a képsorok egymásutánjával. A középkorú hölgyeket főszerepbe állító dráma központi helyzete az, hogy nyitottak egymás felé, szolgáló-úrnő pozícióban töltik hétköznapjaikat, a szabályokat pedig önmaguk alakítják. Miért lehet fontos egy ilyen film? Mert lélektani hatása és mélysége olyan mesteri, plusz az operatőri munka is annyira lélegzetelállító, hogy az ilyen filmek fontosságukat és üzeneteiket tekintve rágás nélkül nyelik le "A szürke..." szériához hasonló maszlagokat. Ha egyáltalán ránéznek az ilyenekre.
Cynthia (Sidse Babett Knudsen) középkorú hölgy, nem mellesleg professzor, aki lepkéket tanulmányoz. Pazar házban él, amely ugyan tele van rovarokkal, de azért könyveket is találni. Az élete abból áll, hogy könyvtárba jár, könyveket olvas, foglalkozik a rovarokkal - hol otthon, hol társaságban -, majd komornáján vezeti le minden feszültségét. Evelyn (Chiara D'Anna) szobalányként funkcionál Cynthia életében, aki a legváratlanabb kifogásokkal képes előrukkolni, csak hogy bánthassa őt. Hamarosan megtapasztalhatjuk, hogy ebben az adok-kapokban mindkét szereplő erőteljesen benne van, többről van itt szó, mint egy átlagos úrinő-szolga viszony: erotikus kapcsolat van közöttük, amely a dominancián alapszik, s olykor megváltoznak az arányok annak tekintetében, hogy ki is fogja erősebben azt a bizonyos gyeplőt. Cynthia egy rendkívül bonyolult és nehezen megérthető játékot játszik Evelyn-nel, a személyiségek és személytelenségek pedig váratlan fordulatokat eredményezhetnek...
Merésznek és fojtogatónak jellemezném, ha nekem szegeznék a kérdést: milyen film a The Duke of Burgundy? A szexualitás titokzatos, ám nem elfátyolosított megjelenése rendkívül erőteljes, a szerepjátékok - vagy szerepek játéka - olyan erővel jelenik meg, amely nem dinamikában és éles kontúrokban, hanem a feszültségben és a főszereplők folyamatos személyiség-fabrikálásában jelenik meg. A film annyira gyönyörűen fényképezett, hogy tényleg le a kalappal, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fő vezérszál rendkívüli képi hátteret kapjon. Pontosan nem tudjuk, hogy hol és mikor játszódik a történet, de pont ez az érdekes benne - bármikor és bárhol megtörténhet a film történetéhez hasonlatos szerepjáték és szituáció. Az európai filmek klasszikus, stílusalakító mivolta erősen érződik ezen az alkotáson is, amely szerencsére nem kacsint ki semerre - ez elég erősen strickland-i jellemvonásokkal bíró dráma - de nem egykönnyen megemészthető darab.
A szerelmi viszony borzasztó és magával ragad. A lepkékről készült közelik, a közelik az elhivatottság és a valami felé tartó, ám rögeszmévé vált gondolatmenetet erősítik, amely mintegy kiegészítő elemként, de nagy erővel funkcionál a film során. A beállítások nagyon jók, tiszteleg az európai klasszikus filmezési sajátosságok előtt, de egyúttal bele is csempész némi egyediséget Strickland. Az már más kérdés, hogy mennyire képes széles rétegeket elérni a film, plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy a gondosan felépített képek és jelenetek nem minden esetben lendítik előre a filmet - inkább csak tesz-vesz, de nem mindig úgy halad előre, ahogyan elvárná a néző. Az álmok és a valóság megjelenítései a hangokkal és képekkel együtt működnek, de nem vagyok benne biztos, hogy elég erőteljesen - a végeredmény tükrében kimondva ezt. Miért? Mert a "sarokból kivett" történetek ugyan üdítően hatnak, olykor azért a túlzó folyamatosság altató hatással bír. Egy viszont biztos: ezt a témát, így elkészíteni - remek munka.
70%
