Sean Penn is beállt a sorba. 55 évesen ő is az "egyszemélyes hadsereg" kategóriába kóstolhatott bele, ahogy azt tették mostanában elég sokan - elég, ha csak a Feláldozhatók gárdájára gondolunk (amely már tényleg nem kicsi), de korunk legnagyobb akciófigurája azt hiszem kimondható, hogy - ebben a kategóriában - Liam Neeson. Nos, az a helyzet, hogy míg ez Neeson bácsinak jól áll (már neki se annyira), addig másoknak nem biztos, hogy ugyanúgy sikert hozhat - sajnos ebben az esetben erről van szó. A Gunman egyébként elég korrekt színészi felállással nyit, van ugye egy Sean Penn, aztán Idris Elba, Javier Bardem, Ray Winstone - szóval a baki nem feltétlenül az alakításokban keresendő.
A rendező Pierre Morel, aki a magyar tévék által eléggé rongyosra játszott B13 - A bűnös negyedért is felelős, de ő helyezte legnagyobb lendülettel Liam Neesont oda, ahová most csücsül - ugyanis Pierre rendezte az Elrabolva első részét, amelyet most igyekezett ugyanúgy elkészíteni, csak éppen mással. Ezzel nem is lenne baj, hiszen jó visszanyúlni a gyökerekhez, plusz, ami bejött már egyszer, az miért is ne üthetne legalább akkorát, mint anno, nem? Zsúfolt egy buli már ez az akcióhősködés - és úgy tűnik most nem lesz új tagfelvétel.
Sean Penn kísérletező kedve nem merült ki abban, hogy picit elcsendesülő, ám A-listás színészként egy B-kategóriás hangulató akciófilmben szerepeljen. Penn közreműködött a sztori elkészítésében, tehát a forgatókönyvön is látszódik a keze nyoma, de több jó tanáccsal is ellátta Pierre Morel rendezőt. Jim Terrier (Sean Penn) a kormánynak dolgozik, bérgyilkosként az a feladata, hogy azokat az embereket kiiktassa, akik ártanának a rendszernek. A legutolsó akciója után őt akarják eltenni láb alól, ezért menekülnie kell - egyik várostól a másikig, annak tudatában, hogy maga mögött kellett hagynia az egyetlen nőt, aki valaha számított neki. Pár évvel később, nem túl meglepő módon megjelenik pár fegyveres, akik úgy gondolják, hogy Jim számára ez a Föld már túl sokat adott, próbáljon ki egy másikat - ez nem tetszik neki, ezért hajtóvadászat indul. A rossz oldalról őt akarják, míg ő az egész ellent ki akarja iktatni, s egy biztos: addig nem nyugszik, míg ez így is nem lesz, valamint a bájos hölgyet is kéri vissza.
Azzal, hogy Pierre Morel egy teljesen új, ám járható útra terelte Liam Neesont, azzal az egész világ jól járt. Most ismét megpróbálta, majd' 7 évvel később, hogy Sean Penn is irányt váltson - ám nem biztos, hogy Penn a Gunman után tényleg ezt az ösvényt akarja majd járni. A sztorink egy mozzanata sem meglepő, klisék szép összesepregetése, amely ugyan nem lenne baj, ha nem lenne ennyire rikító. Szeretne nagy film lenni, sőt, néha még óriási is, ám picit komolytalan hangulat lengi be a műsoridőt. Bár számomra is egész tetszetős az "új vonal", mely szerint öregecske sztárokat bújtassunk akciódús környezetbe, magazinok címlapján pózoló 18-20 évesen fiúkat megszégyenítő izmokat magukra pakolva és puskákat durrogtatva, azért nem árt, ha egy film nem csak ennyiben próbál erős lenni, kéretik egy kis tartalmat pakolni a külső mögé. Penn nem egy akcióhős, nem is lesz (ha mégis, akkor vállalom a felelősséget), ez pedig nagyon erőteljesen érezhető az alakításán, a film sem tud olyan karakteresen előre haladni, ahogyan azt például Liam Neeson tekintetében megtapasztalhatjuk.
Az viszont biztos, hogy izgalmas, helyenként még szórakoztató is - a mellékszereplők pedig korrektek, bár ez a minimum, ha már ilyen kaliberű színészekről van szó. Javier Bardem játékát jó nézni, színt visz az egyébként nem fekete-fehér, de azért elég limitált színvilágú moziba, Idris Elba - pedig benne volt? Nyúlfarknyi szerepet kapott szegény, de legalább abban jó volt. Mivel ez egy könyvadaptáció, így felmerül a kérdés - mi nem működik a vásznon, ami a papíron még igen? Az erőszakot nem palástoló, politikailag is valamerre húzó alkotás a Gunman, ám ami nem lendít az esélyein, az pont az adaptáció minősége - ide bizony élénkebb képzelet kellett volna, amely részben a forgatókönyv, részben pedig a rendezés hibája. Nem túl szép a kidolgozás, de legalább akkor, amikor akció van, akkor tényleg felszisszenünk egy-két nagy bepancsolás miatt.
A szerepek nincsenek szépen kidolgozva, a karakterek egydimenziósak, olyan érzésünk támad a Gunman nézése közben, hogy itt bizony nem fognak minket meglepni. És tényleg. Sőt - néha még indokolatlanul meg is töri a ritmust, lásd azokat a jeleneteket, amelyekben Jim különböző, a múltra visszaeredeztethető problémáktól szenved. Nincs értelmük, nem épül ezekre semmi, nem is tudom, hogy mit akart ez jelenteni. Maradjunk annyiban, hogy Sean Penn megpróbálta, de szerintem sem az ő, sem az én pulzusom nem emelkedett a film hatására. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gunman. Se Sean, se ti, se én nem fogunk erre majd emlékezni, de azt azért nyugodtan elraktározhatjuk agyunk valamely szegletében, hogy láttuk. Az akciók jók, de minden más kissé hiteltelen, erőltetett és, ha már a stílusnál vagyunk, akkor eléggé izzadságszagú.
45%
