Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

A hangok - The Voices (2014)

2015. december 07. - kettoharminc

Amikor szóba kerül, hogy egy-egy színésznek jót tenne, ha jobban válogatna bizonyos szerepek között, akkor az két dolgot jelenthet: az egyik az, hogy vagy csúnyán behúzott minden szerepet, minőségtől függetlenül, így elsikkadt a nagy filmes masszában, vagy a második eshetőség - több van a színészben, így a már meglévő, kipipált címei, szerepei már egysíkúak, de benne van az előrelépési lehetőség - a tehetség. Ryan Reynolds az utóbbi kategóriát képviseli, bár nagyon vékony a határvonal - hajlamos arra, hogy rosszul válasszon, ez pár romkom kapcsán meg is történt, ám szerencséjére jól gazdálkodott a forgatókönyvekkel és meghallgatásokkal, így pár dráma és thriller kihúzta őt a csávából, így mindig egy lépésre tud/tudott lenni az élvonaltól.

A hangok Ryan Reynolds elmondása szerint egy klassz ötlet, amelyben szívesen vett részt - ennek megfelelően főszereplőnk jól is teljesít, de ne szaladjunk ennyire előre. A bemutató csalóka, brutalitásnak nincs híján a film, így bármennyire is aranyos a kutya és macska, fel kell készülni arra, hogy a néző felszisszen majd párszor, sőt: kényelmetlenül fog mozgolódni a mozi székében. Témáját tekintve egyszerű sorozatgyilkosos movie, amely egy hangyányi humorral van megspékelve. Ryan Reynolds jó úton jár, de azon a bizonyos ajtón most is csak fél lábbal lépett be.

han1.jpg

Jerry (Ryan Reynolds) skizofrén. Ezzel különösebb baj nem is lenne, ugyanis folyamatosan jár pszichiáterhez, gyógyszerei is vannak, maga mellett tudhatja az állatait, és még állása is van. Sőt, a munkahelyi dolgozók szimpatizálnak is vele. Az mondjuk igaz, hogy nem tudnak róla semmit - és ez egy ideig talán jobb is így. A csapatban munkára fogják, egy közös buli megrendezésében kell segítenie, ahol megismer egy nagyon csinos, fiatal munkatársat - Fiona-t (Gemma Arteton). Amint hazaér munkából, minden nap megbeszéli ügyes-bajos dolgait kutyájával, Bosco-val, és macskájával. Mr.Whiskers-szel, akik skizofrén énjének pozitív és negatív kivetülései. Fionával lebeszélnek egy találkozót, ám a lány nem megy el - szerencsétlenségére viszont összetalálkoznak, s útközben balesetet szenvednek, elütnek egy szarvast. A lány menekülőre fogja, Jerry pedig véletlenül végez vele. A hangok a fejében pedig egyre erősebbek lesznek, az új helyzet pedig az így is kifordított életét még jobban megnehezíti - nincs visszaút...

Nem kell sokáig keresgélni, ha mentális zavarban szenvedő főszereplőket keresünk, esetünkben sincs másról szó, de picit mégis. Méghozzá azért, mert Jerry-nek nincsenek hozzátartozói, közeli barátai, tehát rajta kívül mindenki más úgy gondolja, hogy pusztán csak egy fura fickó - arra gondolni sem mernek, hogy skizofrén, pláne olyan erősségű problémával, amely könnyen, egyik pillanatról a másikra kibukhat. Az alapszituációnk tehát ez, megismerjük, hogy miért is vált azzá, aki, valamint a hétköznapjaiba is betekintést nyerünk - ezzel áll össze leginkább személyiségének lenyomata. Jerry megismeréséhez rendkívül fontos a két háziállata, ők adják a skizofrén állapot abszolút súlyát, megjelenési "felületeit" - Mr. Whiskers egy rendkívül szemtelen és szókimondó, a gyilkosságokra Jerry-t rábeszélő állat, míg Bosco a nyugalom, a megértés és a támasz leképeződéséért felelős. Érdekesség, hogy mindkettő hangját - egyébként érthető módon - Ryan Reynolds adja, persze személyre szabott orgánummal.

han2.jpg

A film nagyon kényelmetlen pillanatokat okoz, a sorozatgyilkosos alkotások közül felfelé emelkedik ki, egyedisége egyszerűségében rejlik, amely mögött a gondos kidolgozás abszolút érezhető. A hölgy mellékszereplők nagy feladatot látnak el, Gemma Arteton és Anna Kendrick fontos szerepet kapnak a film egészében - ha két részre bontjuk A hangokat, akkor még akár jól elkülöníthető formában is megtapasztalható jelenlétük. Nem vesz fel őrjöngő tempót A hangok, de a thriller-elemek jól megbújnak benne, a hanghatások kellemesek - az utolsó jelenet pedig fityiszt mutat mindenkinek - nem éreztem minőségbeli ingadozást, korrekt vonalvezetésű film, amelyben azért fel kell készülni arra, hogy a nyugalmat megzavaró momentumokkal találkozhatunk. Ryan Reynolds zseniális, egyszerre három (ami picit négy) személyiséget is képvisel, kisugárzása és színészi játéka kiváló - reméljük, hogy marad már ezen a vonalon. A hangok főszerepe picit Norman Bates-re emlékeztetett, de e film sötétsége és egyúttal zsenialitása mégis egy teljesen más irányt pozicionált, amelyet tartott is végig. Zavarba ejtő, de szórakoztató.

70%

 

 A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr558145770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása