Mondanom sem kell, mi is kedveljük George Miller munkásságát, az 1979-es Mad Max elkészítésével egy nagyon fontos filmtörténeti mérföldkövet helyezett el. Mel Gibson első komoly filmszerepét köszönheti a Mad Max stábjának, bár az igaz, hogy tudását és színészi eszköztárát nem igazán kellett megcsillogtatnia. Eredetileg egy kedves barátját kísérte el a film meghallgatására, Steve Bisley-t, ám ahogy a nagy könyvben meg van írva, Mel Gibson halászta el előle a film főszerepét. Barátjának sem kellett ám szomorkodva távoznia - ő lett Jim Goose, a motoros igazságosztó.
A film egészét Melbourne környékén forgatták, elképesztő alacsony összegből - közel 350.000 dollárból készült, világszerte pedig több mint 100.000.000 dollárt hozott, amely addig és azután 2000-ig példátlan volt a filmtörténelemben. Az alacsony büdzsé meglátszik a filmen, de ez még inkább erősíti az összhatást, hiszen a Mad Max a közeljövőben, egy sivár és kietlen világban játszódik, ahol a bűnözés és a ,,szemet szemért, fogat fogért" törvények alakítják a mindennapokat. Vágjunk is bele, a beszámolóban lesznek még érdekességek.
A civilizáció már abszolút mértékben haldoklik, mindent ellepett a por és a mocsok. Motoros és autós bandák szelik az országutakat, az emberek szenvednek és félnek - a rendőrség pedig úgy, ahogyan mi ismerjük, már megszűnt létezni. A városok még állnak, ám a közeljövőben játszódó történet szerint már általános az áruhiány, de az üzemanyagért is nagy harcok dúlnak. Az utcák rendjét azonban így is őrizni kell, erre hivatott az MFP (Main Force Patrol) - ők az egyedüliek, akik legálisan használhatják fegyvereiket, ha éppen eldurvulna a helyzet. A bőrruhás igazságosztóknak minden napra jut egy őrült, nincs ez most sem másképpen: magát a sebesség istenének nevező szökött fegyenc száguldozik az utakon, egy bivaly erős autóval, amelyet a rendőrségtől lopott. Max Rockatansky (Mel Gibson) és Jim Goose (Steve Bisley) utána ered, az üldözés során a szökött rab balesetet szenved és meghal. Max felesége nem örül ám az elfogásnak, hiszen félti férjét a bandától, ahová a "sebesség istene" is tartozott. A banda meg is érkezik a kisvárosba, amelyre senki sem volt igazán felkészülve - a motoros bűnözők Toecutter nevű vezetőjükkel bosszút akarnak állni - és nem számít, hogy ki kerül az útjukba...
Szinte rögtön kultikus címkét kapott a Mad Max, amely talán sokak számára megkérdőjelezhető, de fontossága és szerepe viszont minden kétséget kizáróan nagyon fontos. Középpontjában leginkább a bűn és harc áll, valamint a reménytelen világban vergődő egyén, akinek minden egyes napja küzdelem. Tipikus western elemekkel operáló műről van szó, ha a Mad Max szóba kerül, csak itt a lovakat lecserélték motorokra és autókra, az igazság üldözése itt is bizonyos értelemben párbajokon keresztül kerül tisztázásra, és nem utolsó sorban a poszt-apokaliptikus világábrázolás sajátos jellemzőkkel lett felruházva. Ez utóbbi annyira meghatározó sajátossággal bírt és bír még most is, hogy rengeteg későbbi filmben köszöntek vissza Mad Max-elemek, akár csak a hangulat tekintetében is. Az alacsony büdzsé a ruházatokon, autókon szinte ordít, de ebben az ábrázolt világban tökéletesnek hat - egy-egy elemet többször is felhasználtak, maximum átfestették, átalakították egy kicsit az eredetit. Olyannyira szűk volt a költségvetés, hogy a hangsávokat és a képeket Kennedy házában vágták meg, egy sajátos módszerekkel eszkábált programmal.
Ha már hangulat, akkor meg kell említeni mindenképpen, hogy az ausztrál táj tökéletes helyszín volt a film forgatására, ugyanis olyan városrészeket és utakat találtak, amelyek szinte sugározzák magukból a poszt-apokaliptikus jellemzőket. A film annyira nyers és egyszerű, hogy nem lepődnék meg azon, ha többen elkapcsolnák vagy megállítanák, ugyanis sem szövegkönyvében, sem látványában nem nyújt sokat, de egy valamiben megingathatatlan: az MFP kiváló rendőre, Max Rockatansky képviseli a társadalmi és gazdasági hanyatlás legutolsó hősét, aki olyan életutat és történetet ír le a néző előtt, amely húsbavágó és a klasszikus akció-elemeket olykor nélkülözve, pusztán a létezésével hat. Nem titok, a Mad Max a második résszel működik együtt igazán, hiszen az első rész szinte egy másfél órás felvezetés a következő epizód számára, ám rendkívül fontos, hiszen Max eleinte nem volt ám mindig Mad - az erőszak és a harag megjelenése a képernyőn változatos, de mégis finom: gondosan kialakított gondolatok és eltérő világnézetek húzódnak meg a film mondanivalójában, amik mindenki számára mást és mást jelentenek. A karakterfejlődés követhető és átgondolt, minden okkal történik, a film mindent megmagyaráz és így a néző is képes beleképzelni magát a címszereplő élményeibe, érzéseibe.
A színészi teljesítmény és a már említett szövegkönyvi hiányosságok egyáltalán nem nevezhetők hibának - az akkor még amatőr színészek így tudnak az egyszeri ember szerepében lubickolni igazán, tehát elmondható: a casting erőteljes volt, tudatos és szerencsés. Az ausztrál filmművészet egyik ékköve a Mad Max, amely mind minőségében, mind népszerűségében az élen jár - dacára egyszerűségének, nagyon jó példa arra, hogy kis pénzből is lehet nagy dolgokat forgatni. És akkor nem beszéltünk még a rajongókról, akik többek között a motorokkal és autókkal teli filmben kiélhették benzingőzös álmaikat, a vásznon/képernyőn ugyanis megannyi motor felbőgését lehet látni és átérezni. Max Rockatansky egy személyben képviseli a rothadó világ utolsó emberi gondolatait, érzéseit, ég még benne a tűz, de már takarékon. Azonban, ha olajat öntenek rá, akkor ott kő kövön nem marad - nyugtalanító, de erős és hatékony film a Mad Max, amely ezzel az első résszel útnak indította Max-et. George Miller rendező eredetiséget, Brian May (igen, a Queen gitárosa) ütős zenét, David Eggby operatőr pedig olyan képi világot és beállításokat alkalmazott, amelyre még jóval a film megtekintése után is emlékezni fogunk. A második rész? Oh, na, az mocskosul jóra sikerült - az első résznek hála tökéletes háttértörténettel.
Az 1979-es Mad Max fontos elem a poszt-apokaliptikus filmek történetében. Mel Gibson még piszok fiatal volt, tapasztalatlan, de ehhez a filmhez ilyen vonások kellettek - rendkívüli választás. Akciófilm, de nem süvít el a fülünk mellett percenként 1000 golyó - másképpen működik a film kémiája, ami egyszerre félelmetes és borzasztó.
Annyira nyomasztó, hogy leginkább ezt emelném ki a Mad Max hatásai közül. Nem váltja meg a világot, nem is zsebel be díjakat, sőt - még csak nem is akarja: Max története tökéletes leképeződése egy tiszta ember helyzetének a velejéig romlott, mocskos világban. Ez a világ pedig még a legerősebb embert is képes megváltoztatni.
75%
