Balkán western - egy pillanatra elgondolkozik az ember, majd olvas tovább - 1835, Havasföld. Ez még érdekes is lehet - és kérem: az is. Az Aferim! egy román-bolgár-cseh-német koprodukció, amit ha nem a fesztivál, akkor valószínűleg soha nem látok, ezt pedig bántam volna piszkosul. A 19. század lenyomata megelevenedik előttünk, minden negatív vonzatával együtt, kendőzetlen őszinteséggel.
Mint írtam, 1835-ben járunk, a Havasföld pusztasága addig tart, amíg a szem ellát. Két lovast lehet észlelni, a távolból közelednek felénk - Contandin, a rendőr és fia. Egy helyi nemes bérelte fel őket, hogy megtalálják a "rabszolga cigányt", akit elszökése óta már egy ideje keresnek. Nem is ok nélkül, ugyanis kiderült, hogy viszonyt folytatott a nemes feleségével - ha elkapják, cudar sorsa jut. Míg keresik, addig sem egyszerű a történet, és nem is szólom el magam, ha azt mondom: meg is találják. A kalandok ezután is folytatódnak, ugyanis a hitelesen ábrázolt balkáni, fekete-fehér westernben bármi megtörténhet - és nem azért, mert annyira kicsapongó volt a rendező, hanem azért, mert mindaz, amit a vásznon látunk, az 99%, hogy megtörténhetett, vagy meg is történt.
Ha a történelmi helyességre fordítjuk figyelmünket, akkor máris láthatjuk, hogy itt minden rendben van. A korábbi századokban, egészen az 1800-as évek végéig, még akkor is, ha titokban, de létezett a rabszolgaság a mai Románia területén - csak hallgatnak róla, amennyire csak tehetik, a történelemkönyvekben is homályosak ezek a részletek. Főhőseink ízig-vérig a kor szülöttei, mindenki a saját társadalmi státuszának megfelelően él - vagy élne, ha hagynák. Az előítéletek és a megbélyegzés korszakában nehéz volt szabadnak lenni, mindenkit kötött valami felsőbb erő, vagy pusztán az is elég volt, ha valakinek negatív előjelű volt a származása. A filmben, a fekete-fehér rendezési mód megerősíti a különbségeket, éles kontrasztot képes állítani egyes oldalak között - nincsenek színek, de mégis minden tökéletesen elkülöníthető. Bepillantást nyerhetünk az akkori hétköznapokba, szokásokba - ez pedig nem jelent mást, mint egyfajta visszatekintést arra, hogy ilyen volt a világ valaha.
Bárki lehetett volna a középpontban, de a rendőr és az üldözött, valamint a nemes tökéletes háromszöget alkot a társadalmi képekről - mindenki hisz valamiben, tartozik valahová, teszi a dolgát. A dolgos dokumentációnak hála ténylegesen átfogó képet kaphatunk, a mai világba vetett hitünket és elgondolásainkat pedig megmozgatja az Aferim! - ha eddig nem tudtuk volna, vagy csak halvány sejtésünk is lehetett, máris sokkal okosabbak vagyunk. Ha nem éppen a tengerentúlra gondolunk, picit visszább tekerünk a távcsövön, akkor látható: nem kell messzire menni a rabszolgatartásért, vagy a hétköznapi élet lebilincseléséért, emberek kihasználásáért. Rendkívüli forgatókönyv, pontosan jókor felcsendülő dallamok és küzdő, lélegző karakterek, jelmezek, tájak - Aferim!, minden szereplőjével képvisel valamit, legyen szó Constadinról, a tipikus középosztálybeli emberről, vagy éppen másokról. Hű korrajz, egy szinte ismeretlen, de mégis fontos történelmi egységről.
78%
