Egy bizonyos pont után már minden mindennel összefügg. Bűnös lesz még az is, akire soha nem gondoltál volna. Különféle hálók épülnek ki, kéz kezet mos, az ilyen folyamatoknak pedig csak egy határozott, többnyire fiatal és ambiciózus ember szabhat gátat - a Miért én? egy román-bolgár-magyar készítésű dráma-thriller, ami tartalmazza mindazt, amit ettől a műfajtól elvárunk. Sajnos extrák nélkül.
Christian fiatal és igyekvő ügyész, aki előadásokat tart az egyetemen, valamint most írja doktori disszertációját is. Számára is óriási meglepetéssel bír, amikor rábíznak egy nagyon kényes ügyet: maga sem érti, de feladatként kapja a korrupcióval vádolt idősebb kollégájának becserkészését és leültetését. A kezdeti lendület később elsikkad, a kiugrást jelentő ügy számára teljesen ellentétes hatást ér el - a vádlott ártatlannak vallja magát, ám Christian kollégái mindenképpen azt szeretnék, ha mégis börtönbe kerülne, az sem számít, hogy nincs ellene kellő mennyiségű, vagy minőségű bizonyíték.
A mindenható állammal szemben állni nem túl szerencsés - főszereplőnk mégis megteszi és ez lesz a veszte. A végrehajtók és a törvényhozók egymásnak falaznak, aki pedig ebbe az egyébként rendkívül jól működő kapcsolatba belepiszkít, az még szerencsés is, ha csak az állásával játszik. Főszereplőnk viszont túlzottan lelkiismeretes, olyan dolgokba tekint bele, amikbe nem lenne szabad - egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, ez pedig mind a munkájára, mind a magánéletére hatással lesz, ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre elviselhetetlenebbé a helyzete. Először úgy érzi követik, majd bepoloskázzák, később barátaiban sem tud már bízni, ahogy a párjában sem - szépen, lépésről lépésre halad a film, egyáltalán nem nevezhető gyorsnak, sőt. A film magját képező probléma szinte el sincs kellően magyarázva, az igazi hangsúly nem annak a feltérképezésén vagy teljes ismeretén nyugszik, inkább a fiatal karaktert állítja középpontba, a vállát nyomó gondok kapnak abszolút hangsúlyt.
A környezet kellően hideg és távolságtartó, bármerre is mutasson a kamera, a néző érzi a feszültséget, tart az elkövetkező pillanatoktól. Az viszont negatív érzetet kelt, hogy a történet maga tulajdonképpen nem erős, legalább annyira nem tudunk azonosulni a látottakkal a konkrét ügy felszínessége miatt, mint amennyire ezt a vásznon visszalátjuk: ha jobban bevonná nézőjét a politikai, gazdasági csatározásba, hátterébe, akkor mi is elégedettebbek lehetnénk - bár akkor három órára is duzzadna az így sem rövid játékidő. Christian szerethető karakter, olyan, akiért izgul a néző, de azért megvannak a maga defektjei - egy olyan világban, ahol semmi sem tökéletes, egy fiatal próbál szerencsét, igyekszik rendet tenni a maga módján és az általa kiépített lehetőségeknek köszönhetőn. Mivel megtörtént eseményeken alapul a film, így teljes leképeződését láthatjuk a valódi eseményeknek - ez pedig még több hitelességet és hajtóerőt kölcsönöz a filmnek. Aki szereti a politikai thrillereket, azoknak nem okoz majd csalódást.
75%
