Az ,,egyszemélyes igazságosztó" karakterek a régi idők akciófilmjeit idézik. Bevallom őszintén, hogy magam is kedvelem az egy színészre épített mozikat, anno számtalanszor belefuthattunk a televízió képernyőjén, vagy éppen a filmszínházakban. Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Dolph Lundgren - s még sorolhatnám. Ma már ők is párban, vagy éppen csapatban nyomulnak, ám hírvivőnek egy-két langyos filmet elvállalnak néha. Ám vannak olyan színészek még Hollywoodban, akik képesek egyedül is elvinni egy jó kis ütlegelős, lövöldözős mókát. Hogy kik? Például Jason Statham vagy Liam Neeson - további neveken és akár ezeken is hosszasan eltársaloghatnánk, ám mostanában az ő nevük elcipel még egy középkategóriás bohóckodást is. Tom Cruise nagy pénzeket is megmozgat, kisebb kitérő után már jól válogat a filmek között. De - a díjak. A díjak elismerések minden esetben, s jelenlegi filmünk főszereplője két Oscar-díjjal is büszkélkedhet. Denzel Washington mindig magas hőfokon dolgozik, minőséget biztosít, piszok régóta ott van a szakmában - s állandóan jó szerepeket húz be. Most is így történt? Nem történhetett másként, úgyhogy vessük is bele magunkat A védelmező valamivel több, mint bármelyik "szerda esti" akciófilm - és pontosan Denzel miatt.
Egy 1985 és 1987 között vetített akció, dráma, krimi sorozat újragondolása A védelmező című mozifilm. A kapocs a széria és a jelenlegi film között Michael Sloan forgatókönyvíró, akihez mindkét cím fűződik - legalábbis a sztori megírása tekintetében. De mi is a sztori? Robert McCall visszavonult kommandós. Bostoni, nyugodt és átlagos életet él. Az árufeltöltőként dolgozó, fegyverét már korábban letevő ügynök kénytelen visszatérni egy újabb akció érdekében, hogy megmentsen egy prostituált lányt a gengszterek fogságából, ugyanis kegyetlenül bánnak vele, csúnyán elintézik - méghozzá Robert szeme láttára. Ez a harc nem pusztán a bosszúról szól, hanem arról is, hogy néha át kell lépni azt a bizonyos határt, amely a törvényességet és az illegálist választja el. Ha valaki bajba kerül, akkor McCall nem rest lépni bármely ügy érdekében, az eszközeit pedig az adott helyzet diktálja, de nem feltétlenül válogat...
A sorozathoz képest eléggé megváltozott a történet, természetesen a kornak megfelelően gondolták újra A védelmezőt, így az Edward Woodward által megszemélyesített ügynök 4 évados kalandjai nem igazán köszönnek vissza konkrétan a vásznon. A Denzel-karakter beiktatása a munkálatokba nem volt nehéz, nagyjából ugyanazon minőséget produkálja a kétszeres Oscar-díjas színész, így már csak egy jó sztorit kellett írni a meglévő szerepre. Nem mondom, hogy nem volt benne hibafaktor, ám megszakadnia nem kellett ebben a filmben sem. Nos, kezdjük is. A védelmező nagyon, de tényleg nagyon nehezen indul el. Úgy éreztem, hogy ez tudatosan használt eszköz, ugyanis a főszereplő pontosságát, hidegvérű hozzáállását és személyiségét hivatott ábrázolni. Amikor az első akció megjelenik a vásznon, akkor ott bizony kőkemény odacsapások és fegyverforgatások vannak, így sokkal nagyobbat üt - akár képletesen, akár szó szerint nézzük. Robert, a karakter úgy használja a hatáskeltés automatizmusait, hogy még én magam is azt hittem, hogy Denzel tényleg egy képzett kommandós, aki pusztán jegeli tudását, ám ha kell, akkor bizony egy pillanat alatt képes lángra lobbanni.
Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek közhelyek és sablonok - lásd: orosz gengszterek, pláne azok nevei, vagy éppen a különböző jeleneteket összekötő húzások, amelyekről nem szeretnék írni, hiszen mindegyik "mérföldkő", ám annyi elmondható, hogy a kiszámíthatóság nagy erővel van jelen. Egyes karakterek elvesznek, nincsenek megmagyarázva a történettel egyébként kapcsolatban lévő szálaik múltbéli hivatkozásai, magam sem értem, hogy hogyan lehetett ezt kihagyni. A prostituált leányzó komoly szerepet tölt be a film során, egyfajta "szikra", de mégis lebeg a sztoriban. Semmi baj, több azért a pozitívum, amelyek tehát a tudatosan használt elemek egymásra pakolgatásából erednek. A lassan indító történetet megszakítja egy brutális harc, amely megtekintése után elégedetten bólogattam, ugyanis ez tényleg 18+-os kategória, nincs mese - itt bizony Denzel nem lesz könyörületes. Az akciójelenetek jelesre vizsgáznak, ám ezek olyan betét képeznek, amelyek itt-ott betömködik a lyukacsos film egészét. Mire célzok?
Arra, hogy a látvány és a harc által keltett feszültség ugyan eredendően szükséges egy akciófilmben, ám nem feltétlenül képes elvinni a hátán az élményt, annak minősége tekintetében. Ez itt így is lesz, a sztori picit kipukkad, bár annyira nincs is - tipikus bosszúmozi, amely azért lesz jó, mert nem hagyják, hogy rossz legyen - és ennek örülni kell manapság. A hangok nagyon ütősek, persze a mozi tökéletesen visszaadja, ám két egyszerű hangszóróval nem biztos, hogy az élményünk teljes lesz majd, ha kijön lemezen. Ezzel nincs is baj, a feszültségkeltés, a hangulat minden csatornán átjön, amelyen csak lehetséges - ebben nagyon erős A védelmező.
A múlt nem kellőképpen mutatkozik meg, a rendező ránk bízza a szereplők előéletének megalkotását - amelyek vagy passzolnak, vagy nem, nem tudjuk meg. Még Robert tekintetében is vannak hiányosságok, persze nem szükségesek, de mennyivel pontosabb lehetne a hatás, ha minden a helyén lenne. Így "csak" erős, de nem telitalálat. A legnagyobb problémát - amely több oldalon is előkerült - az ellen főnöke adja, ugyanis borzasztóan gyenge és hiteltelen. Itt csússzunk is át a szereplők kitárgyalására. Nos, kezdjük akkor Marton Csokas úrral, aki olyan kamu gengszteres ripacskodást visz véghez, hogy nekem fáj - nincs motiváció, nincs képesség a hitelességre, valamint hiányzik belőle a karaktertudatosság. Mit jelent ez? Azt, hogy egy kapufát is eljátszhatna, annyira nem passzol sehová. Semmi baj, itt van az ellenpólus, Denzel Washington. Vérprofi, életszerűen ábrázolja Robert változásait, személyiségét, jól hasznosítja a kommandós erőforrásait, amelyekből minden egyes pillanatot élvezünk. A prostituáltat játszó Cloe Grace Moretz nem szerepel sokat, pedig szívesen látnánk - ezt fent kifejtettem, eltűnik a műben, pedig fontos adaléka az alapsztorinak. Kár érte, de nagyszerű színésznő (lesz), hiszen még mindig csak 17 éves.
Talán picit hosszú lett a film, de ezzel nincs baj, nem éreztem, hogy felesleges lett volna az, amit láttam. Persze akciófilmeknél mindig beszédes a játékidő, jelen esetben lehetne arról szó, hogy amilyen hosszú, annyira unalmas is - de nincs így. A vége felé érezhető a rendezői szabadkezűségből fakadó hatásvadászat, amelyre picit össze is húztam a szemöldökömet. Ám eszembe jutottak azon jelenetek, amelyek tetszettek, s még mindig több volt belőlük, mint ahány negatívat összeszámoltam. Pörög, Denzel profi, a sztori picit gyenge, a megvalósítás és megjelenítés helyenként erősen durva - de ilyen egy bosszúfilm 2014-ben, kizárólag felnőtteknek szánva, talán az egyik (egyetlen?), még mindig hiteles színésztől.
Denzel Washington badass, ám egyúttal hidegvérű gép is. Apróságok naggyá nőnek, ami negatív fennhangot szülhet a filmnek, de szerencsénk van, ugyanis több a jó itt, mint a rossz, s ezeket összeadván az jön ki, hogy ez bizony egy nagyon jó kis akciófilm. Biztos, hogy nem leszek kíváncsi a rendezői kiadásra, ha lesz, mert így is kissé sok volt, ám nem zavaróan. A sablonok nem tetszettek, tudatosan lovagolták meg a már százszor látott egységeket, ennek ellenére panaszra tényleg semmi okunk nincs. Aki egy jó akciófilmre vágyna, nyugodtan vágjon bele - a színészek tekintetében jelentősen Denzel felé billen a mérleg, elviszi az egész filmet. Elvinné ő bárhol, kezében, hátán, vállán - bárhogyan is rendezték volna meg A védelmezőt. Jutalomjáték ez, de egyúttal egy profil is: aki jó akciófilmet akar látni, őt hívja el, bármilyen szerepkörre, mert még mindig hiteles tud lenni.
72%
