Steve problémás kamasz. Édesanyja, Diane, igazi anyai elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot, ugyanakkor hatalmas kockázatot is vállal, amikor úgy dönt, hogy az állami intézet helyett inkább ő maga gondoskodik a fiáról. Bár néha olyan, akár egy angyal, Steve bármikor megváltozhat, s akkor tör, zúz. Diane igyekszik megbirkózni fia hangulatváltozásaival, viselkedésével, de úgy nem egyszerű, ha neki is vannak problémái. A quebec-i munkásosztálybeli édesanya, a saját üres és kusza életével, folyamatosan máról holnapra él. Egy nap azonban a szomszéd Kyla törődni kezd a családdal - ám ő is visszahúzódó, s a múltjában olyan szörnyű események történtek, amelyek a mindennapjait is megnehezítik...
Xavier Dolan nem komplett - persze ezt jó értelemben kell venni. Fiatal, tehetséges rendező, aki már többször bizonyította a világnak rátermettségét, s azt, hogy filmet rendezni igenis is nagyszerűen tud.
A problémás gyermek filmbéli elhelyezése mindig súlyos pont. Amikor egy egyedülálló családanya gondoskodását kell megtekintenünk, sőt megtapasztalnunk a vásznon, akkor akarva-akaratlanul arra gondolunk, hogy ez mennyire lehet életszagú, mennyire képzelhető el. Különböző helyzetekben elhintett sablonok és a problémára rávilágító, majd a későbbiekben kisegítő egységek tarkítják a tipikus filmeket. Nos, ez nem az. Egy olyan srácról szól a történet, aki elveszítette édesapját, majd egy belső gát szakadt át nála, s édesanyja már nem tudta kontrollálni, intézetbe adta. Ott azonban nem tudott megváltozni, ezért az édesanyja utolsó lehetőségként arra gondol, magához veszi fiát, s együtt küzdenek meg a saját, s egyúttal közös problémáikkal. Bepillantást nyerhetünk a hangulatváltozással járó mindennapokba, s mindezt kiszámíthatatlanul.
Az édesanya megélhetési gondokkal küzd férje halála óta, s fia csak tetézi a bajt - ám erős hölgyről van szó, képes a saját lábára állni, s nem hagyja el magát. Ez a kulcsmomentum, amely építi a filmbéli karaktereket, az első lépéseket mindig Diane teszi meg - s ezáltal a többi színész irányított lesz, ám mégis a saját egyéniségük olyan erős, hogy ez szinte fel sem tűnik, sőt: Steve szinte sokkolóan félelmetes, a kommunikációs problémák és közlési ingerek nem megfelelő használata állandóan fenntartja a feszültséget, amely briliánsan megalkotott. A világ által nem elfogadott viselkedés megjelenése olyan keretek között kel itt életre, amely bepillantást enged a hasonló helyzetben lévő családok életébe - s, ha ez nem lenne elég, még a szomszéd Kyla is itt van, ő is belső nyomással, lelki problémákkal küzd, amelyek fizikailag, mentálisan gátolják őt. Ez a hármas nagyon erős karakterbázist alkot, így ezt a filmet már csak elrontani lehetett volna, annyira ki van dolgozva minden.
A társadalmi kirekesztés, valamint a mindennapi küzdelem filmje a Mommy. Mindenkinek szól, de nem segélykiáltás - egyszerűen csak egy élethelyzet megmutatása a középpont. Egyszerre szól az emberekben élő gátak feloldásáról, a bizonyos helyzetekben történő rossz és jó döntések megvalósulásáról és eredményeiről, de ami a legfontosabb: a Mommy 1:1-es arányban történő levetítése és elkészítése vizuálisan is a be nem illeszkedést, avagy nem "ide tartozást" mutatja be. Minőségi film, ám van benne hiba - tükröt mutat a világnak, ám ez a tükör sokszor önző és nem kíváncsi a reakciókra. Túlzás nincs, hiszen minden probléma valós, ám a megvalósítás néhol erőltetett és picit sántít. Ennek ellenére ez egy majdnem tökéletes alkotás a rendezőtől - amely a képarányát, a karakterek kidolgozottságát, valamint az üzenetét alapul véve mindenképpen a megtekinthető kategóriába tartozik.
80%
