Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Érik a gyümölcs | The Grapes of Wrath (1940)

2016. március 08. - kettoharminc

John Ford zseniális rendező volt - élete során négy Oscar-díjjal is megjutalmazták, közel 140 filmet rendezett. Generációja meghatározó alakjaként még az is tisztelte, aki kevésbé szerette őt: ahogyan a némafilmes korszakból, úgy a hangos filmek úttörő újításaiból is kivette a részét. Az Érik a gyümölcs csak egy filmje volt a sok közül, mégis rendkívül meghatározó szerepet tölt be a filmuniverzumban - egy könyvadaptáció, s bár sokan kommunista propagandanként könyvelték el az eredeti regényt, amelyet John Steinbeck írt, John Ford mégis vászonra vitte. Az Érik a gyümölcs bezsebelt két Oscar-szobrocskát, de ami igazán megragadja a nézőt, az nem ez, hanem az emberi sorsok ábrázolása, amely egyszerre kényszeríti térdre a kort, amelyben játszódik, és legalább annyira szomorúan mutatja be a kilátástalan életet, mint amennyire erős lehet azok hite, akik bíznak egy szebb holnapban.

Az 1930-as évek Amerikájában járunk, a nagy gazdasági világválság idején. Tom Joad (Henry Fonda) éppen most szabadult a börtönből, stoppal indul haza Oklahomába. Útközben találkozik a környék volt prédikátorával, aki elveszítette hitét - nincs már, amiben bízhatna, csak egy jobb holnapot szeretne, de már abban sem biztos. Együtt mennek tovább, hogy megkeressék Tom szüleit és családját a Joad-farmon, ám odaérve nem találnak senkit: mint később megtudják, mindenkinek el kellett hagynia a földjét, hiszen azok tulajdonosai feladásra kényszerítették a termelőket - mindenüket elvették, mert a rendszer így kívánta. Tom nagybácsikájának farmján még megtalálják a hozzátartozókat, éppen készülődnek: másnap útnak indulnak az ismeretlenbe, a munkával kecsegtető Kaliforniába. Van, akinek szívügye a föld, hiszen ott töltötte élete nagy részét, mások bizakodva néznek a jövő felé - a 12 tagú család elindul hát, felpakolják szerény értékeiket, majd nekivágnak a nagy utazásnak: a kimerítő és bonyodalmas út végén pedig csak reménykednek, hogy találnak valamilyen kétkezi munkát.

erik2.jpg

A gazdasági világválság idején az egyszeri farmerek élete munkáját egyetlen tollvonás elintézhette - és persze bárki másét is, hiszen ez a helyzet nem válogatott. Filmünk azért érdekes, mert főszereplőjét tekintve inkább az adott szituáció, valamint az emberek érzelmei kerülnek előtérbe, s nem pedig az adott karakterek. Ha pedig mégis megvizsgáljuk őket, akkor fura kettősség lesz a nézőben, a film elejétől majdnem a végéig: Tom Joad, a frissen szabadult fiatal, életerős férfi éppen a börtönből tér haza, majd egy szimbolikus fogdában találja magát - a valódi, kerítéseken túli életben, amely ugyanúgy fogságban tartja a háziasszonyokat, dolgos férfiakat, nagyszülőket, állapotos, nagy jövőt tervezgető fiatal lányokat, így számára olyan, mintha még mindig büntetését töltené. A film egyébként egy nagy család életét mutatja be, de teszi ezt úgy, hogy egy félig-meddig roadmovie keretein belül, folyamatosan adagolja a válság sújtotta lelkek és élettörténések különböző állapotait, olykor függve az adott szituációtól, amelybe keverednek, máskor pedig attól teljesen függetlenül. Nem elég, hogy a 12 tagú családban mindenkinek megvan a maga problémája, elveszítik mindenüket, majd egy hosszú, kilátástalan út várja őket: ez nem más jelent, mint az emberi sorsok súlytalanságát, méghozzá egy olyan korból, amelyben minden egyes elkövetkező lépésnek célja van: az éhségnek, a betegségnek, a halálnak, az életnek - hiszen, a filmet idézve, lesznek akik a mába belehalnak, de mások holnapra szívósabbak lesznek, lehetnek.

erik1.jpg

Természetesen mit sem érne a folyamatos utazás-szimbólum, annak minden bájával és bánatával, ha nem ilyen színészek játszanák a központi szerepeket - Henry Fonda mellett az édesanya, Ma' Joad (Jane Darwell) az, aki összefogja a családot, s ő a legerősebb kötelék közöttük: nincs olyan helyzet, amikor ő feladná. S, ha mégis így lenne, akkor sem mutatná ki. Mindenki képvisel egy-egy embertípust, egy állapotot, a javíthatatlan gazfickótól kezdve, a gondoskodó családanyán át, egészen a látástól-vakulásig dolgozó, a munkát tisztelő édesapáig, itt mindenki megmutatja, hogy mi is a szerepe az életben, legalábbis annak azon szeletében, amelyet meghagyott számukra a kilátástalanság. Amely tulajdonképpen, egy másik szűrővel nézve nem is annyira reménytelen: az Érik a gyümölcs pontosan arról szól, hogy nincs lehetetlen, és éppen ezért tekinthető igazán nagybetűs klasszikusnak. Bepillanthatunk egy olyan család életébe, amelyben mindenki egymás pártján áll, még akkor is, ha a másiknak nincs igaza, ugyanis - és ez a tételmondat - most, ebben az időszakban minden erejüket egyfelé kell összpontosítaniuk, hiszen az egyének problémáinál most nagyobb gond hever a család vállán: túl kell élniük. A film egésze során csak arra tud gondolni a néző, hogy a nyomorgás, a szakadt ruhák, a kuporgatott aprók mögül egyszer kiléphet a munkás, a dolgozni akaró és tudó egyén, a jobb jövőt megérdemlő család, de mégis minden egyes pillanattal később olyan érzése lesz, hogy egy lépés megtétele után egyet ugyanúgy hátra is lépnek - az öröm néha korai lesz, máskor pedig annyira apró, hogy szemmel szinte láthatatlan, mégis feledhetetlen.

erik3.jpg

A film maga rendkívül tanulságos, mindamellett, hogy rávilágít, a munka, legyen az bármilyen is, nemesít és jobb emberré tesz, bemutatja azt is, hogy az ember jellemében mekkora változásokat képes előidézni egy, az embertől sokkal erősebb hatalom és állapot. Ugyanakkor az Érik a gyümölcs nagyszerűen mutatja be a családot, benne minden szereppel, annak minden negatív és pozitív vonzatával együtt. A munkáért való küzdelem, a kilátástalanság egy idő után pedig szinte megugorhatóvá válik, hiszen olyan mozzanatokon mennek keresztül főhőseink, amelyek után már ők maguk is úgy gondolják, hogy rosszabb már nem lehet. Amíg dobog a szívük, addig mennek - nem is csoda, hogy a filmben Ma' Joad utolsó monológja mindent nagyszerűen összegez, s bevallom töredelmesen, elég régen rázott már ki ennyire a hideg egy filmben elhangzó, egy teljes korszakot jellemezni képes mondat után. Sokkoló, realisztikus és tűéles korrajz. Az Érik a gyümölcs a világ által éppen hogy észlelhető, parányi, szemmel alig látható emberekről szól, akik akkora szívvel, lélekkel és odaadással tekintenek a következő pillanatokra, hogy emberi nagyságukban grandiózusabbak az egész világnál, problémáik pedig legalább annyira hangosak, mint amennyire csak az lehet egy korgó gyomor az éjjeli Kaliforniában. 

90%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr758455546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása