Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

A főnök | The Boss (2016)

2016. április 27. - kettoharminc

Ben Falcone jobb színésznek, mint direktornak - pedig előbbiben sem tartozik azért az élvonalhoz, és akkor finoman fogalmaztam. Bár A főnök csak a második rendezése, az irányvonal nem feltétlenül jó, ha azt vesszük, hogy a 2014-es Tammy sem ért el zajos sikereket. Azért "sem", mert A főnök is beragadt, talán már a rajtnál, ugyanis Melissa McCarthy egyáltalán nem tudta átmenteni jobbnak mondható teljesítményét A kémből, pedig azt nagyon szerettük. Mondjuk ott volt koncepció. Persze nem lehet összehasonlítani a két filmet, sőt - azonban egy színész erősségeit, stílustól, történettől, forgatókönyvtől függetlenül azért illik kiemelni, ha már egyáltalán vannak előnyösebb oldalai. Itt sajnos nagyon kell keresni a szórakoztató részeket, pedig megpróbáltam - A főnök egy nem működő vígjátékocska, avagy a Falcone-McCarthy páros csütörtököt mondott. Megint.

Néha szomorúan kell konstatálnunk, hogy egy-egy rendező túlzottan szerelmes az ötleteibe, amelyeket a vásznon visszanézve mi magunk nem is igazán értünk. Persze, a látottakat igen, de az elkészülés miértjét néha eléggé nehéz megmagyarázni. Nyilván nem arról van szó, hogy a filmrendezéshez elhivatottság és szerelem kell - itt most az a helyzet, hogy a szerelem és lelkesedés (?) tárgya egyszerűen egy katyvasz. Egy "sehonnan-sehová" film, ami arról szól, hogy Michelle Darnell (Melissa McCarthy) elég nagy intenzitással építi fel önmagát és üzleti érdekeltségeit, mindemellett még a motivációs beszédeit is kénytelen eltűrni a világ: nagy üzletasszony. Persze tudja, hogy csak önmagában bízhat, ezt szomorú gyermekkora után és közben vonta le, mintegy tapasztalatként. Asszisztensével, Claire-el (Kristen Bell) nem bánik túlságosan jól, de ezt egy arrogáns, önző és erkölcstelen embertől ne is várjuk el. Egy üzlet viszont balul sül el, avagy fogalmazhatunk úgy is, hogy kibújik a szög a zsákból, majd lecsukják pár hónapra címszereplőnket: mindenki elhagyja, kihátrálnak mögüle, így amikor újra szabad lesz, úgy tűnik, hogy a nulláról kell kezdenie. Elhatározza hát, hogy kitalál egy teljesen új "arculatot" magának, és megpróbálja a régen semmibe nézett ismerőseit, partnereit, üzletfeleit visszacsábítani valahogyan maga mellé, ehhez pedig szüksége lesz Claire segítségére is, persze nem csak annyiban, hogy nála kell meghúznia magát...és innen jutunk el a sütikig.

f1.jpg

Igen, süteményekkel fognak házalni, majd az érzelmi nulla főszereplőnkre folyamatosan rakódni kezdenek azok a rétegek, amelyek nélkül a túlélés és az egyszerű létezés elengedhetetlen lesz: kezd egyre inkább emberré válni. Túl azon, hogy semmi eredeti nincs A főnökben, még azzal is meg kell küzdenünk, hogy a film az elejétől a végéig abszolút lélektelen. Noha felfedezhető itt-ott némi törődés, ez nem fog igazán hatni a nézőre, inkább az egyébként bábokként szolgáló, tipikus karakterek néha-néha megtörik majd fullasztó sodródásukat a cselekmények közepette. Többször előfordul, hogy a szereplők teljesen indokolatlanul változtatnak hozzáállásukon, vagy egész egyszerűen saját habitusukon, ami ennél fogva alárendelődik az egész történetnek - ez pusztán annyit jelent, hogy a filmnek esze ágában sincs A-ból B-be juttatnia karaktereit, egy a lényeg: a kezdeti állapot valahogy el kell, hogy érjen a végponthoz, ezért pedig még azt is meglépi A főnök, hogy elrugaszkodik a valóságtól, a bűntények, emberi kapcsolatok pedig eltörpülnek Melissa McCarthy karakterének tündöklésre miatt. Mármint túltengése miatt. Mármint...mi miatt is?

f2.jpg

Nem fér meg jól az erőszak sem ebben a filmben, ahogyan a szókimondó stílus is inkább erőltetettnek hat. Természetesen nem ritka az, hogy fel-felkuncog a néző, azonban nagyon kevés az olyan alkalom, amikor ténylegesen megéri hahotára nyitni szánkat: itt semmi sem működik igazán. Melissa McCarthy választott már jobban is filmet, most ez egyáltalán nem sikerült - a premier óta pedig A főnök el is tűnt: nem csoda, a rendezéstől, a forgatókönyvön át, egészen a karakterek kidolgozatlanságáig egy mintaszerű, elrettentő példát láthatunk, A főnök pedig a vígjátékok terén egyébként még így sem a legrosszabb tábort gyarapítja.

40%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr718650094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása