Philip Seymour Hoffman színészi kvalitásai vitathatatlanok voltak. Játékát öröm volt nézni, a 2005-ös Capote című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott, teljesen megérdemelten, de számos másik szerepben is megcsillant. 2014 szinte el sem kezdődött, amikor egy februári reggelen bejelentették: a színész elhunyt New York-i lakásában, 46 évesen. Utolsó filmjei között találhatjuk Az üldözött című thrillert, amelyben Günter Bachmann kémet alakította. John le Carré regényéből készült adaptációt hűen, a stílus rajongóinak szájíze szerint vitte vászonra Anton Corbijn - lassú, ráérős, ám a végletekig kiszámolt, kicentizett krimi thrillert rendezett meg, amely tipikusan az a film, amelyben nem a karakterek bemutatása a lényeg, hanem a szituáció vázolása, valamint a starttól célig megtett út.
John le Carré regényei úgy tűnik, jól mutatnak a filmvásznon - persze csak akkor, ha jó kezekbe kerülnek. Szerencsére itt (is) így történt, amelyre simán rá lehet húzni a dráma, krimi, de még a thriller stílust, jegyeiből eredendően. A film története Hamburgban játszódik, ahol a kémelhárítás mozgalmas mindennapokat él át. Elméletileg a 9/11 megtervezése is ide köthető, a folyamatosan munkálkodó kémcsoportok közötti rivalizálás pedig állandó. Az egyik ilyen szervezet kéme Günter Bachmann, aki pár fős csapatával már régóta figyelemmel tart egy üzletembert, aki véleményük szerint az egyik hajózási vállalatnál mindig "elhagy" euró százezreket, amelyeket fegyveres akciókra küld a közel-keletre. Pont kapóra jön Issa Karpov, a menekült csecsen-orosz fiatalember, aki papírok nélkül érkezik meg Németországba, s 10 millió eurós örökség üthetné a markát - ez persze felkelti minden ügynökség érdeklődését. Günterék ráállnak, hogy becserkésszék vele fő célpontjukat, de az ügynökség más tagjai nem egyszerűsítik meg a dolgukat, s közben Issa is menekül a törvény elől...
A Günter Bachmann-t megformáló Philip Seymour Hoffman nem a film főszereplője, ám játéka miatt ő kerül a középpontba, a néző leginkább rá figyel, az ő mozzanatai határozzák meg Az üldözött menetét is. Lassú, nagyon aprólékosan építkezik, betekintést nyerhetünk a viszonyok, érdekek közötti harcokba - amely elválasztja egymástól a különböző ügynökségeket, s a különbség abban keresendő, hogy e csoporttagok célja ugyanaz, mint a többieké, csak mindenki mást kezdene a becserkészett célponttal. Ez az egyik kulcspont, ezért is írtam, hogy a filmben leginkább a megtett út, a szituáció ábrázolása és fel-levezetése a lényeg, s nem a karakterábrázolás, vagy éppen az izgalom. Persze utóbbi van, bőven - csak a kémdrámákhoz hű feszültség veszi át a helyét. Nem izgulsz, nem kapkodsz levegő után - de végtelenül feszült és elfojtó érzés kerít hatalmába, ha kém/dráma/klasszik' szavakra felkapod a fejedet.
Bár nem a karakterek vannak a középpontban, de emlékezetes alakítást nyújtanak a színészek. Philip Seymour Hoffman láncdohányos, egy korábbi akciója miatt megtört, de végtelenül kemény ügynököt alakít, Rachel MacAdams egy menekülteket védelmező szervezet ügyvédje, aki Issa útját egyengeti, Willem Dafoe bankigazgató, aki sodródik az eseményekkel, de ezt hűen, erős átérzéssel teszi, Grigoriy Dobrygin pedig Issa szerepében képviseli a menekült vonalat - nem túl erősen. Nagyon jó ő is, de lehetett volna jobb - létfontosságú a szerepe, ahogy az Abdullahot alakító Homayoun Ershadi-é is. Remek felhozatal, ahhoz képest, hogy mindenkit a helyzet irányít, húzza-vonja karaktereit a szituáció, mindenkit jól vezet a szkript, a rendező.
Hamburg szürke, cigarettafüsttől és hideg színektől hemzsegő világa tökéletes terepe a kémdrámának, a forgatókönyv kimért, de a karaktereik motivációja nem kerül előtérbe - ez talán direkt történik így, ez pedig azt eredményezi, hogy a néző tényleg csak néző lesz, aki a végkicsengést várva üldögél foteljában. Az amerikai ügynökség képviselője túl nagy döntési erővel rendelkezik, nem tudjuk meg az okát, de a film végi csattanó azért kárpótol a langyosnak hihető, de tulajdonképpen a stílust roppant jól megragadó történetvezetésért.
Méltó búcsú egy remek színésztől, a kémdrámák rajongói elégedetten tapsolhatnak az apró, de megbecsülendő momentumokért. Ez a film képes láttatni és éreztetni - utóbbin van igazán nagy hangsúly. Az üldözött okos, pontos kémthriller (tudom, mindenhol másképpen nevezem, de ez csak jó), a maga nemében ékköve a stílusnak, régóta nem láttam ilyen jót. Konkrét álláspontja van, nem riad vissza a valósnak érezhető húzásoktól, korrekt erkölcsi tanmese.
Kémfilmek tekintetében a tavalyi év legjobbja volt, most megkapjuk lemezen is, így aki úgy érzi, hogy szeretne egy lassú, de annál jobb filmet látni, annak Az üldözött jó választás lehet. Akarva-akaratlanul Philip Seymour Hoffman viszi el a hátán, de azért a többiek sem adósak a jó színészi megjelenéssel. Mindenki fontos pont a sztori egységében, így egy váratlan húzás felboríthatja a látszólag jól működő macska-egér játékot. Miért is ne lehetne jó kémfilmet készíteni? Senki nem mondta, hogy nem lehet a szokásos elemekkel, de mégis figyelemfelkeltően filmet alkotni - talán a kulcs maga John le Carré írásaiban rejlik, amely nagyon jó alapanyag a direktorok számára.
79%
