Spike Jonze. Fiatal, 45 éves rendező, forgatókönyvíró és már elég régóta tevékenykedik a szakmájában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ő rendezte 1999-ben a Being John Malkovich filmet, vagy éppen a 2002-es Adaptationt. Íróként pedig, ha megemlítek egy címet, a filmes berkekben nem annyira jártas emberek is szerintem joggal kaphatják fel a fejüket: Jackass. Bizony, ő már 2000-től (tehát a Jackass sorozat kezdete óta) együtt dolgozik a srácokkal, mint kreatív tanácsadó és író, producer. Ezek után s ennek tudatában máris érdekesebben hathat egy ilyen forgatókönyv megírása, s egyben A nő elkészítése – ugyanis egyazon ember agyában kavaroghat őrület és jó pár csodálatos érzelem.

Főszereplőnk Theodore Twombly (Joaquin Phoenix), író. De nem a maga megszokott értelmében, jelentésében ír – ő mások helyett, másoknak készít kézzel írott leveleket, mások érzelmeit helyezi papírra, tolla a saját élménye és személyisége. Olyan szintű és mélységű gondolatokkal rendelkezik, amelyek kiemelhetnék őt a tömegből, viszont tipikus ideálja napjaink zárkózott és a világtól inkább elbujdosó emberének. Zárkózottsága és elszigeteltsége többek között házasságának (felesége Catherine – Rooney Mara) elromlásából fakad, mely válással is végződik, de ha komplexebben vizsgálnám a történetet, azt mondhatnám, hogy mindaz, amiért ilyenné vált – az ő maga. Kisebb szerepekben láthatjuk még Paul-t (Chris Pratt), aki a felettese, kedves ismerőse és ,,bók-adag” osztogatója, valamint Amy-t (Amy Adams), aki pusztán aranyos, őszinte és felszabadulni képtelen barátját alakítja. Mind adnak hozzá, s egyúttal mind vesznek is el belőle. Ki így – ki úgy.

Napközben főhősünk számítógépen dolgozik, este számítógépen játszik – a köztes időt is technológiai vívmányok társaságában tölti, e-maileket szelektál, szomorú dalokat keres és hallgat – tehát mindenben a virtuális valóságot, a maga által épített kis mentsvárat keresi, s ott is érzi biztonságban magát. S egy nap rálel egy operációs rendszerre, melyet rögvest ki is próbál – ez az OS1. A rendszer generál számára egy társat a mindennapokra, Samanthát (Scarlett Johansson), melynek pusztán csak a hangját halljuk – de micsoda hangot! A film szerint ő egy több millió programozó által generált, érzelmekre történő reagálás útján fejlődni képes, okos rendszer, amely tökéletes visszacsatolást képes adni társának, felhasználójának. Samantha puszta hanglejtéseivel és őszinte kacarászásával is libabőrt idéz elő, ő az eszményi hölgy, minden férfi és minden párkapcsolatot kereső ember álma.

Igen, álma. Pontosan erről szól a film. Ezer meg egy úton gondolkoztam el, hogy merről is közelítsem meg azt az élményt, amely a film megnézése után magával ragadott. Nos, az álom felől teszem meg mindezt. Theodore a magányos egyén. A Magányos egyén. Spike Jonze képi megvalósításai, a letisztult, ámde steril formák, a színek kombinációi, a felhőkarcolók és a nevenincs város látványa, mind-mind arra utalnak, hogy ebben az óriási világban bizony mi csak apró alkotórészek vagyunk, mennyire elveszettek lehetünk a magunk egyedülállóságában, a működő nagy egész egy akár még meg is kérdőjelezhető részeként.

Nagyon régen láttam már ennyire magányos embert a filmvásznon. Félelmetes alakítást nyújt Phoenix – egyszerű, de nagyszerű, azt hiszem így tudnám megfogalmazni a legjobban. Ha körülnézek, látom, hogy rengeteg ember érez, így mint ő.  Tele érzelemmel, de ahelyett, hogy kiadná és hasznára válna, inkább befordul és elnyomja azokat, miközben azt hiszi – ezzel megoldást tud találni arra, hogy másokat hogy ne bántson meg, és másoktól, hogy ne érezhessen fájdalmat – többé. Mert már érezte. Mert már tudja mit jelent az.

Egy férfi megtalálja a társat, az éltető hangot – a számítógépe alkalmazásban. Fura ez? Dehogy fura, csak pusztán rideg, hideg és valóságos. A világ, amelyben élünk, mindannyiunk számára lehet magányos és lehet teljes. Pontosan ezért menekül főhősünk egy olyan társ védelmező, óvó művilágába, amely számára egyet jelent a teljességgel. A film látványvilága és zenéi mennyeiek, tökéletesek és kristálytiszták. A homályok, az élességek, a hangok, a zongorajátékok, hangszerek mind-mind a helyükön vannak, tökéletesen átszellemültem a film megtekintése közben.

95%

A film adatlapja elérhető itt.