Imádtuk idén is, egy nap kivételével mindegyiken ott voltunk - gondosan összeállított program, erős filmek, jó vendéglátás és még a csilláron is ültek. Nem elég, hogy a premierek során tele volt mindegyik terem, még az ismétlésekre is kígyózó sorok voltak jellemzőek. Ma véget ért a történet, az eddigi beszámolókat megtalálhatjátok a MoziPlusz menüpont alatt. Most pedig következzék az utolsó nap legfontosabb eseménye, a díjátadó, valamint a nyertes filmek listája! A filmek címére kattintva elérhető a róluk készült beszámoló, szerencsére a legtöbbet sikerült nekünk is megtekintenünk.
A 12. Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál ünnepélyes díjátadó gáláján átadták a fesztivál díjait, amelyek közül többet az alkotók személyesen vettek át, illetve videoüzenetekben köszöntek meg a Művészetek Házában tartott gálán.
A záróünnepélyt a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Bíró Tibor nyitotta meg és elmondta, hogy minden eddigi évnél többen látogattak el a fesztiválra idén. Miután a zsűritagoknak és a támogatóknak is köszönetet mondott, Kiss Gábor, Miskolc alpolgármestere méltatta a fesztivált. Köszönetét fejezte ki a CineFest szervezőinek, hogy idén is Miskolcon kerülhetett megrendezésre Európa egyik legszínvonalasabb filmfesztiválja. Ezek után Szedlacsek Emília az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közösségi Művelődési és Művészeti Főosztály főosztályvezetője tartott beszédet, csakúgy mint Dr. Auer János, a NMHH Médiatanács tagja.
Díjnyertes filmek
Pressburger Imre díj, a CineFest filmfesztivál fődíja:
Mustang
A Mustang története is fiatalokról szól - bőven a nyár elején járunk, mindenki vidám, látszólag rendjén vannak a dolgok. Az észak-törökországi falucskában Lola és négy testvére szabadjára engedné érzéseit, ám megbilincseli őket a hozzátartozók és természetesen a szokások általi, szorongató szabályrendszer. Játszadoznak a parton, hasonló korú fiúkkal - amit meglát a család egyik ismerőse, innentől pedig nincs megállás. Megbüntetik őket, váratlan következmények ütik fel a fejüket: a családi ház börtön lesz, rácsok lepik el az ablakokat, ajtókat, kötelező háztartásvezetési leckéket kapnak az idősebb asszonyoktól, majd elő is készítik a házasságukat. Az öt leányzó keresi a kiutat, amennyire egy a sorsuk, annyira különböznek is - másképpen reagálják le a dolgokat, ezért is nyerhetünk tökéletesen éles, rendkívül fontos betekintést az életükbe, több, de mégis egy irányból induló nézőpontból.
A film rendezője nem tudott jelen lenni a gálán, de küldött egy levelet, amiben megköszönte az elismerést:
Kedves CineFest-szervezők! Köszönjük, hogy érdeklődők és nyitottak voltatok a világ többi része felé, más gondolkodásmódok felé. Köszönjük a zsűrinek a díjat. Nagy megtiszteltetés számunkra a Mustang kitüntetése. Üdvözletünket küldjük Isztambulból. Gondolatban veletek vagyunk Miskolcon ma este.
Kettőharminc vélemény: abszolút favorit volt, az egymás közötti beszélgetések során mindig előkerült, mi is szavaztunk rá, szóval tökéletes helyre került a díj. Ahogy a beszámolóban is írtuk, tökéletes korrajz, 90%-t kapott tőlünk, ami szerintünk önmagáért beszél.
Zukor Adolf díj, a CineFest nagydíja:
Tangerine
Los Angeles órási forgatag - mindenki megtalálhatja a maga helyét, bármilyen nációból is érkezzen, érezzen bárhogy, dolgozzon bármit: éppen a karácsonyra készülődik mindenki, amikor is Sin-Dee kiszabadul a 28 napos elzárása után. Újra beszáll a játékba, ismét a placc koronázatlan királya lehet. Barátnője szívesen látja újra, Alexandra és ő pedig útra kelnek - a végére kell, hogy járjanak egy pletykának: úgy tűnik, hogy míg Sin-Dee a hűvösben csücsült, barátja megcsalta őt. Tele van váratlan fordulatokkal, egy nagy rohanás az egész - ki kell deríteniük mindent, hogy tiszta vizet önthessenek a pohárba.
A díjat Shih-Ching Tsou, a film egyik producere vette át, aki a film első vetítése óta emelte a fesztivál színvonalát jelenlétével.
Kettőharminc vélemény: nem titok, nem szerettük. Egy olyan szubkultúrát mutatott be, ami rendkívül érdekes, de nem ilyen megvalósításban - nagy súlya volt annak, hogy mobiltelefonnal készült, de ez nem tudja szerintünk feledtetni a forgatókönyvi bakikat, valamint azt, hogy egyáltalán nem foglalkozik a nézőjével.
Dargay Attila díj:
Limbo-Limbo Travel
Egy olyan világban, ahol a férfiakat jobban érdeklik az elektronikus kütyük, mint a kortársaik, egy csapat kiábrándult nő felszáll a Limbo Limbo buszra. Abban reménykednek, hogy egy messzi, egzotikus országban megtalálják a boldogságot. A bajszos férfiak törzse által lakott szigetre érkeznek. A találkozás felébreszti a nők primitív ösztöneit, akik fittyet hányva a civilizált viselkedési szabályokra, elkezdik üldözni őket, és készek még a természeti erőkkel is összecsapni, hogy elkapják a férfit.
Az elismerést a filmjéért Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála vették át Dargay Attila özvegyétől, Henrich Iréntől és Dr. Auer Jánostól, a Médiatanács tagjától.
Kettőharminc vélemény: a filmet sajnos nem láttuk.
Legjobb dokumentumfilm:
Valami jobbra várva
Hiába Moszkvában a legmagasabb az egy főre jutó milliárdosok száma, a világ legnagyobb szeméttelepe is e város mellett található. Ez a Szvalka. A barátságtalan helyet az orosz maffia irányítja. Itt él a kis Yula anyjával, barátaival, és sok-sok sorstársával. A mindennapok nagyon kemények a Szvalkán, de az emberség, a szépség a legváratlanabb helyeken bukkan fel. Yulának minden vágya, hogy elszabaduljon erről a helytôl, és bármi áron, de megváltoztassa az életét. A Valami jobbra várva 14 éven át követi a lány sorsát és küzdelmét egy jobb életért.
Kettőharminc vélemény: a film borzasztóan erős, nem is csoda, hogy nyert - 14 éven át készítették, rengeteg munka van benne, ami már önmagában elismerést érdemel. A rendező nem tudott jelen lenni a fesztiválon, ugyanis jelenleg is forgat, most Dél-Koreában. Üdvözletét küldte mindenkinek, aki részese volt a közös élményeknek, reméli, hogy egyszer még járhat Miskolcon.
Legjobb kisjáték-és kísérleti film:
Figyeljenek!
A film nagyon erős vizuális és narratív eszközök segítségével, egy konkrét helyzeten keresztül mutat be olyan témákat, mint a paternalizmus, az elszigeteltség és kulturális nehézségek.
Kettőharminc vélemény: a filmet sajnos nem láttuk.
Közönségdíj:
Tangerine
A Tangerine volt az a film, amire legkevésbé számítottunk volna. A CineFest nagydíján kívül így a Közönségdíjat is elvitte, ez volt az egyetlen olyan alkotás, ami két díjat is kaphatott. Fentebb már írtunk róla, a címre kattintva pedig a véleményünket is elolvashatod.
Nemzetközi Ökumenikus Zsűri díja:
Superwelt
A férjezett bolti eladó, Gabi Kovanda, élete a családja és a munkája körül forog, mígnem egy nap minden megváltozik. Hirtelen megjelenik valaki az életében, valaki, akivel futólag már ismerték egymást: Isten! A „Superwelt” Isten és a világ története: egy világé, amelyben a főhős egy pénztárgép mögött áll, és amelyben a sosem látott és hallott Isten mindenütt jelen van. A „Superwelt” olyan, mint egy kisebb csoda. Egy szuperjó csoda.
A rendező videoüzenetben köszönte meg a díjat. Karl Markovics kiemelte: már második alkalommal kapta meg Miskolcon az ökumenikus zsűri díját. 2011-ben Lélegzés című filmjéért négy díjat is nyert a CineFesten, így igazi miskolci „fesztivál-veteránnak” számít.
Kettőharminc vélemény: ez volt az a nap, amin nem tudtunk ott lenni, sajnáljuk is rendesen, de pótoljuk majd és jól megírjuk a beszámolónkat.
Nemzetközi Ökumenikus Zsűri különdíja:
Miért én?
Christian fiatal és igyekvő ügyész, aki előadásokat tart az egyetemen, valamint most írja doktori disszertációját is. Számára is óriási meglepetéssel bír, amikor rábíznak egy nagyon kényes ügyet: maga sem érti, de feladatként kapja a korrupcióval vádolt idősebb kollégájának becserkészését és leültetését. A kezdeti lendület később elsikkad, a kiugrást jelentő ügy számára teljesen ellentétes hatást ér el - a vádlott ártatlannak vallja magát, ám Christian kollégái mindenképpen azt szeretnék, ha mégis börtönbe kerülne, az sem számít, hogy nincs ellene kellő mennyiségű, vagy minőségű bizonyíték.
Az elismerést Vágási Emőke vette át, mint a film magyar co-producere. A díjat az ökumenikus zsűri képviseletében Heinz-Martin Krauss evanglius lelkész adta át.
Kettőharminc vélemény: a filmet kedveltük, de nem tartottuk túlságosan erősnek. Tény, tökéletesen ábrázolt egy nagyon is mai problémát, de talán az arányok eltolódtak a filmkészítés során. Ez semmit nem von le a rendező érdemeiből, vele készítettünk egy interjút is, amit ide kattintva olvashattok el.
FIPRESCI-díj:
Aferim!
1835-ben járunk, a Havasföld pusztasága addig tart, amíg a szem ellát. Két lovast lehet észlelni, a távolból közelednek felénk - Contandin, a rendőr és fia. Egy helyi nemes bérelte fel őket, hogy megtalálják a "rabszolga cigányt", akit elszökése óta már egy ideje keresnek. Nem is ok nélkül, ugyanis kiderült, hogy viszonyt folytatott a nemes feleségével - ha elkapják, cudar sorsa jut. Míg keresik, addig sem egyszerű a történet, és nem is szólom el magam, ha azt mondom: meg is találják. A kalandok ezután is folytatódnak, ugyanis a hitelesen ábrázolt balkáni, fekete-fehér westernben bármi megtörténhet - és nem azért, mert annyira kicsapongó volt a rendező, hanem azért, mert mindaz, amit a vásznon látunk, az 99%, hogy megtörténhetett, vagy meg is történt.
Radu Jude már volt a miskolci CineFesten 2012-ben, amikor a Mindenki a Mennybe megy című filmjéért szintén FIPRESCI-Díjat kapott. Most nem tudott itt lenni, de videón üzent.
Kettőharminc vélemény: a díj a legjobb helyre került, magyarországi forgalmazása már biztos, szóval mindenki láthatja ezt a remekül sikerült filmet. Írtunk róla, szerettük, fontos film lett és lesz is.
Artmozik Nemzetközi Szövetsége díj:
Mediterranea
Afrikából indulnak, a szemük előtt Európa lebeg. Üres kézzel jönnek, másuk sincs, csak az álmaik. A jobb élet reménye hajtja őket végig sivatagokon és óceánokon. Van, hogy bekerülnek a hírekbe – például ha a hajó elsüllyed útközben, vagy ha a rendőrség még a másik oldalon elkapja őket – de általában ezek a bevándorlók láthatatlanok maradnak, pedig egyéni életsorsuk hihetetlen történeteket kínál.
A díjat, Koudous Seihon, a film főszereplője vette át a C.I.C.A.E. zsűri képviseletében Kalmanovits Balázstól.
Kettőharminc vélemény: a Superwelt napján volt, de ismerjük a filmet, írás is lesz róla később. Nagyon is aktuális mozi, a mostani vetítése rengeteg embert vonzott, mindenki elismerően fogadta a Mediterranea-t.
Összesen 18 nagyjátékfilmet láttunk, valamint egy dokumentumfilm is belefért. Amondóak vagyunk, hogy már a Mustang miatt megérte elmenni, de így is megannyi élménnyel gazdagodhattunk - találkoztunk régi ismerősökkel, filmbarátokkal, akikkel kötetlen beszélgetéseket folytathattunk, akár két film megtekintése között. Még mindig hihetetlen, hogy a közönség számára ingyenes a fesztivál, így bárki, bármikor meglátogathatta a Művészetek Házát, ha egy kis kultúrára vágyott.Örülünk, ha Te is ott volták, de ha nem, akkor jövőre mindenképpen gyere el. Már egyre több volt az olyan vetítés, ahová egyszerűen nem fértek be az emberek, kinőtte magát ez a fesztivál. Egy viszont biztos: erre a pár napra Miskolc volt és lesz a filmek magyar fővárosa. Joggal lehetünk büszkék a Jameson CineFestre!
A fesztiválon általunk is megtekintett filmekről készült beszámolókat a címükre kattintva érhetitek el, ezeket most jól betűrendbe is soroljuk nektek:
21 nap
A homár
A mi titkos helyünk
A tinilány naplója
Aferim!
Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
Goodnight Mommy
Gyalogáldozat
James White
Két barát
Kobrák és Siklók
Lélegzés
Miért én?
Mr. Holmes
Mustang
Rendőrautó
Sangaile nyara
Tangerine
Volt egyszer egy vadnyugat
(fotók: CineFest sajtóanyag)
